Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 23. (Kaposvár, 1992)
Bősze Sándor: Két osztrák katona emlékei Jellačić 1848. őszi hadjáratáról (Naplórészletek)
aztán sajnos valamennyi - a helyén meglehetősen szilárdan álló ezredraktár kivételével - elszaladjon onnan. Javaslom, hogy a jövőben szindikátusnak, azt a legjobb honorációrt tegyük, kit megfogunk. Javaslatom tetszést arat. Reggeli félig menetben egy igazi öreg magyarnál. Saját termésű, nagyon finom Malagaszerű óbora van. (Ahogy én a lengyeleket ismerem.) Waldstein bevonul, hozza a boldog hírt, hogy Marcaliban - amikor bevonulunk - az egész Hardegg-vértesezred és egy osztály Kress-könnyűlovas csatlakozik hozzánk. A bán az egész kíséretével a táborba megy - szép pillanat (német lovasok nagy gondot okoznak nekünk). Vértesek, könnyűlovasok, szerezsánok, horvátok, huszárok, wallensteini az étkezés. Lovas dalt énekelek. A bán felállt, odajött hozzám, ismételt jókívánság „az első önkéntesnek”. Egészen komorrá vált, és így szólt hozzám: „nyergeltessen, megyünk, de csak egy ordonanccal és senki mással, mint Önnel a táborba”. Számára ez nagyon veszélyes. A tábor egy jó negyedórára van a nagy és hosszú településtől, melyben fanatikus magyarok vannak, ráadásul még vérdíjat is tűztek a fejére. Ujjongás, ,,živio”-k és éljenzés. Fél éjszakát lovagoltunk körbe, elmentünk minden tűzhöz. Ügyünkről, a császár helyzetéről, a katonaságról váltakozó komolysággal beszélt. Ezután ismét tréfálkozva és nevetve a katonákkal, érdeklődött az ellátás felől, minden lehetségest stb. megígért nekik. Mindenki - így különböznek a nációk - lelkes volt és kész meghalni érte. Szeptember 20. Indulás Marcaliból. Pihenő Nagylakon.80 Útközben gróf Zichy őrnagy a nádor azon parancsát hozza, a bánnak vissza kell vonulnia. A bán szétmorzsolja a papírt a kezei között; egy rendkívül gyors étkezés. Délután egy parkszerű tájon keresztül megyünk Lengyeltó[ti] felé (egy Inkey birtoka). Nagy kastély, soupé, vértesek, Khevenhüller. Villata lovaskapitányt, a Hardegg-vértesektől, Komáromba küldik, hogy az ottani gyalogságot, a Wallmoden- és a Sachsen-vérteseket hozzánk elvezesse. A Hardegg-vértesek trombitásai nem tudják fújni a „Frisch auf, Cameranden”-t,80/J de ígérik, hogy megtanulják. Szeptember 21. Indulás. A bán nagyszerű beszéde a fegyelemről a katonákhoz és azok tisztjeihez. Beszéd - teljesen „aTimprovisite”81 - a tábornokokhoz és a körülötte állókhoz, amely így fejeződik be: „Ha Ausztriának szétesve sírba kell szállnia, ki lenne képes azután még élni? Én nem!” Érkezés Szemesre, a tábor közvetlenül a tónál, csodás táj. A főherceg nádor egy gőzhajón akar találkozni a bánnal. Sermage ezredes és én megyünk a bánhoz, kérni, hogy ne tegye ezt, amit ő félig-meddig meg is ígér. A hajó a túlsó partról jön, de nem tud kikötni, a víz túl sekély itt. A bán Plattner őrnagyot, a szárnysegédet és engem küld, hogy kérjük meg a főherceget, jöjjön hozzánk. O, a bán — mivel tisztjei ellenzik — nem mehet a hajóra. Ez semmiesetre sem császári szó iránti bizalmatlanság, de ő úgy látja, hogy a hajón maga a főherceg is fogoly. A főherceg szavát adja, hogy nincs más, mint Szapáry Anti és Beöty.82 Plattner visszamegy, hogy a főherceg megbízásából a bánt rábírja, hogy jöjjön a hajóra. Beszélgetés a főherceggel és Szapáryval. A főherceg többek között azt mondja nekem, amikor a csónakot a bán nélkül látjuk visszajönni: „Mondja meg a bánnak, sajnálom, hogy ő, mint egykori császári tábornok, nem tartotta a szavát, miután
