Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 23. (Kaposvár, 1992)
Bősze Sándor: Két osztrák katona emlékei Jellačić 1848. őszi hadjáratáról (Naplórészletek)
tegnap gróf Zichy őrnagy által a szavát adta, hogy a hajóra jön.”. Erre én így válaszoltam: „Császári fenség, ez bizonyosan félreértés, mert a bán soha sem szegte meg a szavát és ilyet soha nem is fog tenni. Kérem, adja mellém gróf Zichyt kísérőül, hogy mindezt tisztázzuk.” Elindulunk, s Zichy azt mondja, becsületszó tulajdonképpen nem hangzott el, hanem a bán egyszerűen csak akceptálta azt a javaslatot, hogy a hajóra jöjjön. Azonnal visszafordítottam a csónakot. Ismét a fedélzetre léptünk, és Zichyvel elismételtettem a főherceg előtt a kijelentést, miszerint becsületszó nem volt, és csupán, mint lehetőséget tárgyalták az ügyet. Zichy és én aztán elindultunk, mivel őt a főherceg akkor utolsó kísérletként a partra küldte, hogy meggyőzze a bánt, jöjjön a hajóra (előzőén kellemetlen benyomást tett rám, hogy Plattner milyen durván és illetlenül viselkedett a főherceggel). A parton ezalatt a tarkán csoportosuló tisztikarban eluralkodott az aggodalom, hogy a bán felmegy a hajóra, és amikor Zichy megismételte a kívánságot, akkor a bán így fordult hozzá: „Itt állnak a tisztjeim, kérdezze meg őket, menjek-e?” Több száz torokból hangzott: „nem, nem!” Zichy visszasietett a csónakhoz, és elindult. Azt, ami a hajón történt nekem kellett elmesélnem, és az „étkezésnél” ,,živio”-kat és dicséreteket kaptam a bántól és a többiektől. Toni Jelačić kapitány még mindig nincs itt, mindnyájan aggódunk, hogy esetleg elfogták. Szeptember 22., korán. Ma éjszaka megjött,83 nem hozott semmi különöset. Kaptam egy 13-án kelt levelet Büngerertől,84 aki azt írja, mindenki egészséges. Ez végtelenül megnyugtatott. Indulás Siófokra, a főhadiszállás Kilitiben, elfoglaljuk állásunkat, amely sem nekem, sem pedig Denkstein ezredesnek nem tetszik. Úgy tűnik, az ellenség visszahúzódik, hogy Székesfehérvárnál — hol állítólag sáncok és ingoványok szolgálnak védelmül - foglaljanak állást. Utazás az előőrsökhöz és a különböző táborokba. Minden oldalról parasztok jönnek, azzal a panasszal, hogy elrejtett dolgaikat a likaiak85 kiássák. A bán megnyugtatja őket. Kártérítést ígér. Ebből kiindulva szemet huny az élelmiszer-rekvi- rálás felett, de más semmit - mégha ez egy darabka is lenne - nem enged. Ő is felkeresi a különböző táborokat, és odafigyel, hogy legyen szalma és az embereknek ne kelljen a hideg, nedves földön feküdniük, hogy mindent, ami a megélhetéshez szükséges - tisztek által irányított rendben — rekviráljanak, és erről készüljön elismervény is. A horvátok, a népfelkelő ezredek, szerezsán tábor a tűzrakásban, a sátorverésben, a sütésben stb. a vérteseket messze megelőzik, igaz a rekvirálásban is. Este. Vacsora. Az elején a bán nincs jelen. Később, amikor feltűnik, a tisztek utána nyomulnak. Innom kell az egészségére. Az érzésem, hogy a főherceggel a gőzhajón megtörtént esetem nagyon is a javamra szolgált, veszem a poharam, és így szólok: ,Az urak már nem várhatnak tovább, itt az ideje a Teremtőnek és katonaapánknak ,,živio”-t mondani. Živio, živio, živio!” Valószínűleg holnapután Székesfehérvárnál megverekszünk. Este végre levelek Adolfintól. Az ágyban olvasom őket, igazi kényelemben, s ettől boldog és nyugodt vagyok. Szeptember 23Pihenőnap (állítólag) Kilitiben lesz. Délelőtt a Veszprémből jövő parasztok kihallgatása. Elővezetik a Miklós-huszárok egy fogságba esett tizedesét, aki gróf 150
