Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 23. (Kaposvár, 1992)
Bősze Sándor: Két osztrák katona emlékei Jellačić 1848. őszi hadjáratáról (Naplórészletek)
Amint köztünk egyértelművé vált, hogy a főherceg a hajón maradt, szinte mindenki így kiáltott fel: „Nem szabad a bánnak a partot elhagynia, mert őt a főherceg akarata ellenére is elvinnék.” Egy vértestisztet küldtek a bánhoz - ki mintegy 60 lépésnyire volt tőlünk -, kérve őt, hogy a szárazföldet ne hagyja el. Ezenkívül egyhangúlag elhatároztuk, hogy a bánt, ha mégis csónakba akarna szállni, úgy ebben erőszakkal megakadályozzuk. Az elküldött tiszt a bántól olyan ígéretet hozott, hogy ő a parton kíván maradni. A csónak kikötött, és a bán két szárnysegédje (érdekes módon egy huszár és a másik pedig egy magyar gyalogezredből) beszállt, hogy a nádort a szárazföldre hívják. Plattner őrnagy egyedül tért vissza, és azt jelentette, hogy - bár a nádor eleget tenne a bán meghívásának, de a környezete őt ebben megakadályozza, egyébiránt Őcsászári fensége becsületszavával szavatolja a bán biztonságát. Mindnyájan sietve közelebb mentünk a húszlépésnyire álló szeretett vezérünkhöz, attól tartva, hogy ő engedelmeskedhet a királyi herceg felszólításának. Ez az aggodalom azonban feleslegesnek bizonyult, mert a bán azt a választ adta, hogy sajnálja, de ugyanabban a helyzetben van, mint Őcsászári fensége. Amikor a csónak már másodszor hagyta el a partot a bán nélkül, egy olyan lelkes ,,živio”-t kiáltottunk, hogy azt - ahogy Hompesch őrnagy később nekünk elmesélte - a „Kisfaludy” fedélzetén is nagyon jól érthetően lehetett hallani. Mindnyájan nagyon izgatottak és feszültek voltunk. A csónak ismét elhagyta a gőzhajót, ezúttal Hompesch őrnagy szállt be egy huszártiszttel, akiben mi - amint a parthoz értek - Zichy őrnagyot ismertük fel. Néhány szót váltott a bánnal, aki ekkor hozzánk fordult, és hangosan kiáltotta: „Császári hadsereg tisztjei, elhagyjam a partot?” Mindnyájan vad szenvedéllyel rohantunk előre, és egy dühödt, harsogó „nem” hullámzott a tó felett, egészen a „Kisfaludy”-ig. Mindenki lelkét szenvedélyes izgatottság kerítette hatalmába, és a rosszkedv - a császári színek pimasz megtagadása miatt egy Habsburg főherceget szállító hajón - hosszan elfojtott viharként tört gróf Zichyre. Ez a becsületes ember a papírlapnál is sápadtabbá vált, és könnyes szemekkel mondotta: „Látom, őxelenciájának igaza van - nem tehetek mást, mint dolgavégezetlenül térek vissza.” Ez egy nagy pillanat volt, és mindenki - a bántól az utolsó tisztig - rendkívül izgatott volt. Miután Plattner őrnagy is visszatért a hajóról, elhagytuk az esemény színhelyét. Kiliti, szeptember 22. Tegnap Toni Jellačić kapitány (talán a legjobb ember a főhadiszálláson) visszatért a bécsi futárútjáról. Nem tudom, hogy a küldetés eredményével a bán elégedett-e.58 így sokan bizonyosak, hogyha a bánnak titokban egyet s mást meg is ígértek - eddig őt semmivel nem támogatták, sem pénzzel, sem csapatokkal, sem pedig döntő jelentőségű nagy lépéseinek nyilvános helyeslésével. A hadsereg nagy erőfeszítéssel, jelentős vesződséggel csak a legszükségesebbeket tudja tenni, ezáltal meglazult a csapatok fegyelme, bár durva rendzavarás nem fordult elő. Többé senki nem tud kezeskedni a magyar sorkatonaság zászlóhűségérőlT9 Ráadásul mind több magyar ezredet küldenek a már fellázadt vidékre, a németeket viszont kivonják, és Isten kegyelmére bízzák azokat, akik még itt maradnak, hogy hozzánk átpártoljanak. Egy erélyes döntés Bécsben, és a győzelem ténye már biztos lenne. Mindazt, ami nekünk hiányzik, csak egy olyan ember tudja pótolni, mint a bán. 144
