Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 23. (Kaposvár, 1992)
Bősze Sándor: Két osztrák katona emlékei Jellačić 1848. őszi hadjáratáról (Naplórészletek)
programszerű beszédeit és kijelentéseit ismerjük.1'’ Hauptmann a feljegyzéseket forráskritikai vizsgálat alá véve megállapította, hogy szerzőjük ezeket nem utólag stilizálta. Teljes mértékben egyetérthetünk a gráci professzor megállapításaival: Dahlen megfigyelőképességének és íráskedvének köszönhetően rendkívül élénken elbeszélő naplóbejegyzéseket hagyott az utókorra.16 Hompesch naplója már jóval nehezebb olvasmány. Bár ez az írás sem mentes - helyenként - a pátosztól, és mindamellett, hogy számos találó, pontos félmondat van benne, stílusa meglehetősen akadozó, helyenként csak címszavakban beszél, felületesen, néha’ ide-oda csapongóan fogalmaz. A két napló fordítása során törekedtünk arra is, hogy a köztük lévő stíluskülönbséget, s ezzel együtt szerzőik egyéniségét híven visszaadjuk. A két írás a Zágrábi Történeti Levéltárban, a Jellačić család archívumában található.1 Hermann Dahlen von Orlaburg Egy kis napló a nagy időkből Var ásd, főhadiszállás, szeptember 11. Átléptük a Rubikont. Előőrsünk a Dráván túl táborozik. Hajnali öt órakor a bán a híd felé lovagolt. A csapatok, melyek mellett elhaladtunk őt oly nagy lelkesedéssel fogadták, hogy akaratlanul nekem is részt kellett vennem az ő „zivio”-jukban, és oly enthuziazmus18 hatott át, hogy könnyek szöktek a szemembe. A feszültség, mely a hídon való átkelés előtt mindegyikünk lelkét uralta, nem volt csekély, annál is inkább, mivel a hírek, melyek a velünk szembenálló Telekidandárról futottak be, nem hangzottak megnyugtatóan.19 Végül, miután egy kis ideje a parton álltunk, többekkel együtt az oda felállított lövegek befogását várva, parancsot kaptunk az átkelésre. Elől az ottocsáni zászlóalj20 két embere ment, utánuk következett négy altiszt a császári zászlóval, ezek mögött Ettingshausen őrnagy, a zászlóalj parancsnoka,21 oldalán Zeisberg tábornok22 és én - így léptünk magyar földre. Az ellenség nem volt látható és hallható, a túlsó parton csak 3 huszár állt, kik mikor mi a híd felét elhagytuk, ventere a tere23 elsiettek onnan. Később tudtuk meg, hogy az Ernő főherceg zászlóalj21 másfél órával korábban, mint ahogy mi megérkeztünk, felhagyott a híd őrzésével. Az egész Kempen osztály átkelt a Dráván és Puscina falu magasságában táborozik. A Schmidl és a Hartlieb hadosztályok25 reggel követték. Miután a bán az előőrs helyét kijelölte, ismét visszatért ide. Szent Ilona26, főhadiszállás, szeptember 12. éjfél. Nagyon korán - iszonyatos szélben és zuhogó esőben - keltünk útra Varasdról. Lassan lovagoltunk el a megfelelő rendben menetelő Schmidl hadosztály mellett. A széltől és az esőtől alaposan átjárva - két óra múlva - érkeztünk meg Nedelitzre,27 ahol a bán egy kis pihenőt akart tartani. A plébánosnál szálltunk meg. Nagyon megörültem, hogy felmelegedhetek, s hogy a magyar plébános költségére reggelizhetek is. Amikor éppen a reggelit hozták, a bán hiányolni kezdte a levéltárcáját, s megbízott, hogy lovagoljak vissza Varasdra és keressem meg azt. Ezt a megbízatást a világ minden kincséért sem engedtem volna másnak át, mert ez volt az első feladat, melyet a bán nekem adott, és az első alkalom, hogy szót intézett hozzám. 137
