Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 23. (Kaposvár, 1992)
Ódor Imre: A Somogy megyei lovasezred baranyai százada az 1809. évi nemesi felkelésben
I. Ferenc 1809. április 8-i manifesztumában jelentette be az újabb háborút birodalma népeinek. Két nappal később - az Osztrák Császárság hadseregeinek támadása napján - az uralkodó utasította József nádort, hogy hívja hadba a magyar nemesi felkelést,4 noha több vármegyében április közepéig még az első (sorozó) szemlét sem tartották meg. A késedelem oka általában az volt, hogy a saját költségükön bevo- nulókkal szemben elsöprő többségben voltak azok, akiket a vármegyéknek kellett fölszerelni. A lovasság számának - egyöntetű lelkesedéssel megajánlott - emelése néhány megyét (pl.: Vas, Bihar, Zala) rendkívül nehéz helyzet elé állított.’ Az inszurrekció szervezése egyébként is különleges feladat volt, melyet egész sereg körülmény nehezített. Nem volt például békeállománya, nem voltak felszerelési készletei, és mindig az utolsó pillanatban hívták hadba. Mindezek dacára hamis az a felfogás, miszerint a nemesi felkelés csak afféle sebtében összetákolt, gyülevész had volt, hiszen az inszurrekciót az állandó hadsereghez hasonlóan szervezték meg.6 A felkelő gyalogságot és lovasságot egyaránt századokba szervezték. A gyalogosszázadok zászlóaljakat, a lovasszázadok osztályokat, azok pedig ezredeket alkottak. Az inszurgens zászlóaljak, illetve ezredek felépítése, a tisztek száma, a törzs beosztása alapjában véve megegyezett a reguláris hadseregével. Természetesen csak elméletileg, mert a felkelő alakulatok az előírt létszámnál kisebb, vagy elvétve nagyobb létszámúak voltak. A reguláris lovasezred 4 osztályával és 8 századával szemben a felkelő lovasezredek 3 osztályból (svadron) és 6 századból álltak, a századok létszáma viszont mindkét alakulatnál 178 fő volt.8 Az ezredet, zászlóaljat az állományának többségét képező vármegyéről nevezték el. A századokat pedig az osztályparancsnok rangjával (ezredeskapitány, ezredesfőhadnagy, főstrázsamester), illetve sorszámmal különböztették meg (pl.: Somogy megyei lovasezred, ezredesfőhadnagyi 2. század). Egy felkelő lovasezred létszáma - a törzzsel együtt - 1099 főt tett ki. Az inszurgens gyalogságot éppúgy 6 századból álló zászlóaljakba osztották, mint a regulárisokat. Egy felkelő gyalogzászlóalj 1216 fős volt. A nádor és a vezérkar a nemesi felkelők első szemlekimutatásai alapján, a lovasság számának felemelését követően 18 lovasezred és 19 gyalogoszászlóalj felállításáról intézkedve, mintegy 38 ezer nemesi felkelő hadba vonulásával számolt, melynek elenyészően kis részét (0,57%-át) képezte a baranyai felkelők 220 főnyi csapata.10 A baranyai lovasszázadot tehát a felkelő sereg főparancsnoksága a Somogy megyei lovasezredbe osztotta be. Az ezred 6 századából az ezredeskapitányi első és második, továbbá az ezredesfőhadnagyi (alezredesi) második század legénysége Somogy megyei, az ezredesfőhadnagyi első század Baranya, s főstrázsamesteri (őrnagyi) első század Komárom és a főstrázsamesteri második század Tolna megyei lovasokból állott.11 Az ezred törzse így alakult:12 ezredeskapitány: ezredesfőhadnagy: főstrázsamester: káplán: fő-táboriorvos: főorvosok: alorvosok: szószóló (hadbíró): báró Pászthory Menyhért (Bonyhádi) PerczelÁdám (Keselöhői) báró Majthényi Imre Ferenczi József (párisi és nagybátsi) Bátsmegyei Ferenc Veber Illés, Haragos Pál, Metzeger Frigyes Lőrintsyjózsef, Psivratzkyjános, Király Sámuel Dömötör Zsigmond 118
