Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 23. (Kaposvár, 1992)
Ódor Imre: A Somogy megyei lovasezred baranyai százada az 1809. évi nemesi felkelésben
fourirok (szállásmester): porkoláb: számtartó: segédtiszt: (zaiki) Radványi Ádám főhadnagy Szalay Antal RauzerJózsef Német József Az ezred „kormányában” összesen 3 baranyai kapott helyet, Dömötör Zsigmond pécsi fiskális hadbíróként, Psivratzky János mohácsi orvos alorvosként és Rauzer József, mint ezredtrombitás szerepelt. Bécs kapitulációja (május 13.) és a francia elővédek megjelenése a magyar határon sürgető lépésekre kényszerítette a hadvezetést. A hadsereg főparancsnoka, Károly főherceg utasította a nádort, hogy a Dunán inneni kerület már felkészült felkelő lovasezredeit — a főerők erősítése céljából - haladéktalanul irányítsa a Morvamezőre. A pozsonyi és barsi lovasság, valamint a nyitrai és az érseki lovasezred május 20-ra Pozsonyba vonult. Ez utóbbi két ezred, Kerekes tábornok parancsnoksága alatt részt vett az asperni csatában (május 21-22.) is.13 A dunántúli kerület lovasezredeit ugyanakkor Mecséry altábornagy Győr, illetve Pápa térségébe rendelte. A Somogyi lovasezred gyülekezőhelyéül Somlóvá- sárhelyet és környékét jelölték ki. Elsőként a somogyi lovasság (528 fő) érkezett meg, melyhez május 18-án csatlakoztak a komáromi lovasok, 226 fővel.14 A tolnai lovasság 16-án indult el megyéjéből, de már Izményben 2 nap pihenőre kényszerült, mivel a budai katonai raktárból kapott lópokrócok, az összes ló hátát feltörték. A pokróccserét követően tovább indultak ugyan, de csak május 31-én érkeztek meg Somlóvásárhelyre.11 A május 20-án Pécsváradról induló baranyai nemesi felkelők a Bonyhád-Hőgyész-Ozora-Lepsény-Veszprém-Városlőd-Nagy- szőlős-Doba-Oroszi útvonalon haladva16 - május 25-én csatlakoztak a somogyi lovasezredhez. Az előzetes terv szerint a felkelő csapatok Győrtől Balatonhídvégig megszállták a Rába, a Marcal és a Zala folyók vonalát. A somogyi lovasezred helyét e vonal déli részén jelölték ki „Vecse, Nagy- és Kisalásony, Kis- és Nagyszőlős, Doba, Devecser, Somlóvásárhely körzetében.1 A csapatok általában nagyon silányul voltak felszerelve és felfegyverkezve, a lovasság kard, pisztoly, s gyakorta nyeregszerszám nélkül állt ki, s kiképzése is enyhén szólva fogyatékos volt. A helyzetet súlyosbította, hogy a többség a májusi szemlék előtt vásárolt, betöretlen (remonda) lóval indult hadba. A Somogyi lovasezred rendelkezésünkre álló „Ezredeskapitányi parancsolataiból”18 képet nyerhetünk a csapatok kezdetleges felszereléséről, fegyverzetéről és kiképzetlenségéről is. A június 1-jén Nagyszőlősön napvilágot látott első ezredesparancs például elrendelte, hogy „...ki-ki minden szempillantásban készen legyen az elindulásra. Mindegyik tehát éjjel-nappal készen tarcsa magát, hogy akár mikor indulhasson. A kardok múlhatatlanul köszörültessenek; a lovak már egyszer mindnyájan patkoltassanak meg, főképpen pedig a lószerszámok öszveszerkesztvén, a vitézek tanítassanak meg a kantározásra, nyergelésre és patkolásra... Az őrségen vagy Ordinántzon való vitézek mindenkor töltött pisztolyokkal legyenek, a tapasztalatlanok pedig tanéttassanak meg annak töltése módgyára, és minden szerentsétlen- ségekk eltávoztatására, a hol kivált arra kell figyelmezni, hogy a pisztoly sárkánya soha fel húzva ne légyen”. A következő parancsaiban Pászthory ezredes az előőrsök és mezei strázsák, továbbá a századoskapitányok kötelességeiről rendelkezik, majd a fegyelmi helyzet 119
