Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 22. (Kaposvár, 1991)
Király István: Nagyatádi Szabó István és a Kisgazdapárt 1919. március 19. és 1919. november 30-ika között
főherceg formálisan a Magyar Köztársaság kormányzója volt. 48 Friedrich a nemzetikeresztény irányzatoktól a polgári pártokon keresztül a kisgazdákig bezárólag azért igyekezett széles pártösszetételű kormányt létre hozni, mert a Bécsből visszatérő politikusoktól olyan információt kapott, hogy az antant - az országgyűlési válasz tások előtt - csak olyan kormányt ismer el, amely széles politikai irányzatokat ölel fel. Nagyatádi Szabó István tehát úgy kerülhetett be a második Friedrich-kormányba, hogy nem voltak ott a szocialisták, ő maga pedig Mayer Jánossal együtt a parasztságot képviselték. Nagyatádi minisztersége a második Friedrich-kormányban alig volt hosszabb, mint egy hét. A párizsi békekonferencia augusztus 22-én átiratot küldött a kormánynak, amelyben közölte, hogy nem ismeri el József főherceget kormányzónak. 49 Garami Ernő időközben Bécsbe utazott és ott követelte József főherceg távozását, ami augusztus 23-án be is következett. 50 Ezek után Friedrich István rákényszerült a harmadik kormánya megalakítására, amely már kissé tartósabbnak ígérkezett, hiszen november 24-ikéig maradt hivatalban. A harmadik Friedrich-kormányból Nagyatádi Szabó és Mayer János kimaradt. A kisgazdák félretétele és a szocialisták távolmaradása a kormányból azt mutatja, hogy az a politikai illúzió, hogy a Tanácsköztársaság bukása után vissza lehet térni az őszirózsás forradalomhoz, teljesen szétfoszlott. Nagyatádi kimaradása a kormányból sokáig zavart okozott a kisgazdamozgalomban. A kormányválság kitörésekor 400-as kisgazdaküldöttség kereste fel Friedrich Istvánt Nagyatádi Szabó földművelésügyi minisztersége érdekében. Ezt a küldöttséget Friedrich semmibe vette, és kinevezte Rubinek Gyulát földművelésügyi miniszternek. 51 Ennek a küldöttségnek a sikertelenségére még egy év múlva is emlékeztek a hírlapirodalomban. Ezután a kudarc után írta a már többször idézett röpiratát, a „Politikai rágalmak és cáfolatok"-at. Nagyatádi Szabó István politikai ösztönei jól érzékeltették, hogy kudarca előidézői között régi ellenfeleinek egyik legszívósabbika, Rubinek Gyula és munkatársai álltak. Azt hozták fel ellene, amit az elmúlt egy esztendőben Nagyatádi Szabón keresztül szerettek volna elérni, amikor politikai hatalmukat az őszirózsás forradalom és a proletárdiktatúra megsemmisítette. Ezt a visszájára fordított csalódottságot nem lehetett Nagyatádi Szabó megsemmisítésére felhasználni. Nagyatádi Szabó - Neubauer némi segítségével - könnyen cáfolta a rágalmakat. Mégis abban a bizonytalan politikai légkörben, ami jellemezte 1919 augusztusának végét, jelentősen vissza lehetett szorítani Nagyatádi Szabót és a kisgazdamozgalmat. Ebben az időpontban újra bekövetkezett a jellegzetes Nagyatádi magatartás; visszavonult saját falujába, de nem azért, hogy saját sírját ássa meg, hanem azért, hogy újra regenerálódjon és csatasorba álljon. A röpirat írása és az OMGE-körökből származó vádak arra késztették erdőcsokonyai magányában, hogy újragondolja az 1918-19-es forradalmi periódusban eljátszott szerepét. Ez több volt annál a politikai meditációnál, amit a proletárdiktatúra alatt elvégzett. Tulajdonképpen arra kellett keresnie a választ, hogy lehet-e független kisgazda-politikát úgy folytatni, hogy ő az őszirózsás forradalom második kormányában az agrárpolitika legmarkánsabb képviselője volt? Azt a pillanatnyi politikai előnyt, amivel Nagyatádi Szabót ki lehetett hagyni a harmadik Friedrich-kormányból, az OMGE keretei között politizálok (Rubinek Gyula és munkatársai, akikhez csatlakozott Nóvák János egykori kisgazda-politikus) azzal érték el, hogy saját nyomdájuk, kiadójuk és létező lapjaik voltak. Nagyatádi Szabó 1919 augusztusának végén ilyenekkel nem rendelkezett. Az írott szó eme
