Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 22. (Kaposvár, 1991)
Király István: Nagyatádi Szabó István és a Kisgazdapárt 1919. március 19. és 1919. november 30-ika között
politikához, amit nyugodtan lehet kisgazda jelzővel illetni. Mégis később még neki is az volt a benyomása, hogy kényszer hatása alatt cselekedett. Bármennyire is sikerült a kaposvári szociáldemokratáknak 4-5 ezer embert maguk mögött felsorakoztatni, a döntés joga a termelőszövetkezetek ügyében Nagyatádi kezében volt, hiszen a polgári kormány még akkor szilárdan állt, és a megbízatást tőlük kapta. Adódik a kérdés: mi változtatta meg úgy Nagyatádi véleményét a proletárdiktatúra bukása után, hogy az nem felel meg az 1919. március elején észlelt történeti valóságnak? Azt kell mondani, hogy másként látja az ember a történeti események sodrában a kialakult helyzetet, mint az események lezajlása után, mikor már rendelkezik bizonyos távlattal. Az 1919. március eleji események kissé megelőzték a március 21-ike után történteket. Nagyatádi személyes akaratával szemben teljesen ellentétes irányzat alakult ki; a XVIII. néptörvényt nem a polgári állapotok megszilárdítására használták fel, hanem a szocialista végcél érdekében. A történeti eseményeknek ilyen tendenciája aztán árnyékot vetett Nagyatádira, az a látszat keletkezett, mintha valaminő titkos egyezményt kötött volna a szocialistákkal. Természetesen erről akkor szó sem volt és ma sem lehet erről beszélni. 1919 márciusának utolsó harmadában megváltozott az ország külpolitikai és belpolitikai helyzete (többek között éppen a késlekedő földreform miatt is, de más miatt is), és ez új történeti helyzetet teremtett. A látszat azt mutatta, hogy Nagyatádi áruló és gyáva volt (Nóvák János és az OMGE álláspontja) vagy Nagyatádi kényszer hatása alatt cselekedett. Egyik sem igaz! A történelem sodra nem adott igazat sem a szocialistáknak, sem az OMGE-nak, sem Nagyatádinak. Egyébként mindig ez történik; az egyéni és csoportérdekek sohasem épülnek be a maguk teljességében a történelembe, hanem csak, mint komponensek jönnek számításba. Ez megzavarja az egyén tisztánlátását, és ez történt Nagyatádi Szabó Istvánnal is 1919 nyarának végén, amikor kénytelen volt megírni a „Politikai rágalmak és cáfolatok" című röpiratát. 13 Hozzátartozik Nagyatádi Szabó István gondolatvilágához az, hogy a proletárdiktatúra után kialakult politikai defekt eredete visszavezethető egészen 1919.március elejére. Somogyból, de az ország más részeiből is érkeztek hírek a minisztériumba, hogy a megalkotott földreformot a szocialista baloldal erősen torpedózza a termelőszövetkezetek tervezett vagy tényleges megszervezésével. Azaz a nagybirtokrendszert már nem a földbirtokosok védik, hanem a szocialisták. Ezért Nagyatádi ki akart lépni a kormányból. De ezt a nagy politika erői, nevezetesen a Károlyi-párt, a szociáldemokrata centrum, a Radikális Párt mindig sikerrel tudta megakadályozni. Ugyanis a Berinkey-kormány Nagyatádi Szabó nélkül csak egy városi tömegeket maga mögött tudó kormány lett volna. A nagy politikába frissen bekerült Nagyatádiban még elég frissen élt a gyanú, hogy a történelem sorából újra kimarad a parasztság és a falu. Ez az érzés 1919. március 21-ike után aztán olyan mértékben erősödött fel benne, hogy elhomályosította azt, amit - tisztességgel - képviselt március elején. A proletárdiktatúra kikiáltását már úgy érte meg, hogy élesen elhatárolta magát a szélsőséges baloldali erőktől. „..Óvakodjunk a kommunizmustól, mert az ellen a kisgazdáknál nagy ellenállás nyilvánulna meg."
