Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 22. (Kaposvár, 1991)

Király István: Nagyatádi Szabó István és a Kisgazdapárt 1919. március 19. és 1919. november 30-ika között

NAGYATÁDI SZABÓ ISTVÁN ÉS A KISGAZDA PÁRT 1919- MÁRCIUS 19ÉS 1919. NOVEMBER 3Ö-IKA KÖZÖTT KIRÁLY ISTVÁN A kutató sokszor kerül abba a helyzetbe, hogy azt hiszi: témájának majd minden fontos dokumentuma a kezében van. E sorok írója 1975-ben ringatta magát abban a hitben, hogy Nagyatádi Szabó István 1919 elején betöltött szerepére nézve az akkor összegyűjtött forrásanyagot már nem lehet felülmúlni.

1 A személyes hit és meggyőződés, valamint a valóság mindig is két dolog volt és sohasem a hit, a meggyőződés határozta meg a valóságot, a ténylegesen lezajlott történeti folyamatot, hanem fordítva. A kutatás sohasem áll meg; egyrészt a kutató kíváncsisága, lázas keresése, másrészt a kutatási szerencse mindig képes olyan új anyagot felszínre hozni, ami gyarapítja vagy nagyon szerencsés helyzetben teljesen megújítja a kutatást. 1975-ben megírt és 1977-ben megjelent munkám álláspontja - a kritika mai állása szerint - alapvetően helyes volt. A részletekben az olvasó és a kutató egyaránt érezhetett réseket, de akkor, a szükséges információt adó dokumentumok hiányában, kénytelenek voltunk a vállunkat meghúzni: ma ennyi az ismereteink forrása... Az 1919. március 10. és 12-ike körüli napok eseményei bizonyos kétkedést okoztak és főleg az, hogy Nagyatádi Szabó István cselekedetei és a szociáldemokraták cselekedetei nem álltak oly meztelen egyszerűségben előttünk, ahogy azt az olvasó és a kutató látni szereti. A tájékozott olvasó jól tudja, hogy egy ilyen gyorsan pergő és sokszor a forradalmi hevületben születő eseménysornak ritkán akad hiteles krónikása. Az 1919-es proletárdiktatúra bukása és a nyers ellenforradalom 1919. augusztus 1. után még meg is változtatta Nagyatádi Szabó, a szociáldemokraták és a földbirtokosok visszaemlékező tudatának valósághűségét. Azoknak a forrásoknak az értéke ezért igen nagy, amelyek a benyomásokat a helyszínen vagy utólag úgy rögzítették, hogy annak objektivitása elfogadható. A kutatás két forráscsoportot talált. Az egyik a sokat keresett, de minden valószínűség szerint Neubauer Ferenc által is megtámogatott röpirat: a „Politikai rágalmak és cáfolatok" című írás,

2 valamint ismerjük Göndör Ferencnek az 1922-ben kiadott memoárját, amelynek objektivitását emeli az, hogy az emigrációban írta, így nem kellett tartania az ellenforradalom közvetlen megtorlásától, és 1919-ben bizonyos mértékig úgy csöppent bele az eseményekbe, tehát kissé kívülről szemlélte a történteket.

3 A másik fontos forráscsoportot Szili Ferenc találta meg a Kaposvári Cukorgyár irataiban. A Göndör-memoár végérvényesen megerősíti, hogy 1919. március elejének kaposvári eseményeit elsősorban az SZDP országos vezetőségének baloldala és a kaposvári szervezete gerjesztette. A polgári demokratikus kormányban dolgozó