Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 22. (Kaposvár, 1991)

Király István: Nagyatádi Szabó István és a Kisgazdapárt 1919. március 19. és 1919. november 30-ika között

szociáldemokrata centrum ettől elhatárolta magát és igyekezett fékezni az eseményeket. Minderről Göndör így írt: „Meg kell itt emlékeznem egy kaposvári kirándulásomról. Garami Ernő kereskedelemügyi miniszter ugyanis a szociáldemokrata pártkörben egy napon azzal fordult hozzám, hogy valami nagy szerencsétlenséget kellene elhárítani és ehhez az én segítségemet kéri. Arról van szó mondotta Garami -, hogy Somogy megyében megcsinálták a termelőszövetkezeteket, és Nagyatádi Szabó István miniszter ennek az ügynek a rendezésére leutazik másnap Kaposvárra. A munkások és parasztok hangulata azonban rendkívül izgatott Nagyatádi Szabóval szemben, és hírek érkeztek arról, hogy az oda készülő Nagyatádi Szabót a kaposvári pályaudvaron ezrekre menő, botokkal és kaszákkal felfegyverkezett tömeg készül fogadni, és igen könnyen agyonverhetik. Arra kért tehát engem Garami, hogy miután nekem a kaposvári és Somogy megyei munkássággal igen barátságos összeköttetéseim vannak, és ott az én szavamnak súlya van, ennélfogva a beláthatatlan következményű szerencsétlenség elhárítása céljából kísérjem el a különvonattal Nagyatádi Szabót, és a pályaudvaron védelmezzem meg őt a tömeg várható támadásával szemben. Természetes, hogy Garami kívánságát gondolkodás nélkül teljesítettem, amit annál könnyebben tehettem, mert én Nagyatádit akkor még feltétlenül tisztességes és értékes embernek tartottam, és szívesen siettem segítségére.""' A Göndör-memoár a különvonaton, a taszári állomáson és a kaposvári állomáson történtekről is részletesebb információt ad, mint bármelyik más forrás: „Másnap Nagyatádi Szabóval és Hamburger Jenővel együtt utaztunk le Kaposvárra, és Nagyatádi velem egy külön fülkébe visszavonulva érthető sápadtsággal és izgalommal érdeklődött az iránt, hogy vajon módom van-e teljes garanciát vállalni az ő testi épségéért, és amikor e tekintetben megnyugtattam őt, rendkívül hálásan köszönte ezt és szorongatta a kezemet. Megállapodtunk a haditervben, hogy amikor megérkezünk, őt Hamburger Jenővel együtt közre fogjuk és felszólásainkkal annyira lecsillapítjuk a tömeget, hogy azután majd ő is felszólalhat. Amikor a vonat Kaposvár közelébe érkezett, az egyik állomáson Nagyatádi Szabó István néhány- bizalmas embere szállott föl és komor arccal figyelmeztették a minisztert, hogy semmi esetre sem utazzék Kaposvárig, mert 15 ezer feldühödött és felfegyverzett ember várja a pályaudvaron és nincs az a hatalom, amely megakadályozná az ő agyonveretését. Nagyatádi érthetően megdöbbent és szégyenszemre le akart szállni a vonatról, és én erőt öntöttem belé is ismételten, és nyomatékosan garanciát vállaltam az életéért."

6 Nagyatádi Szabó István később szégyenlette ezt a félénkségét, amely különben jellemének egyik vonása volt: „Lementem előtte való nap a gyűlésre. Már a Kaposvár előtti állomáson vártak híveim, akik könyörögve kértek, hogy szálljak ki, be ne menjek Kaposvárra, mert a szocialisták vagy négy ezerén várnak az állomáson. A városba be nem eresztenek, sőt kiadták a jelszót, hogy verjenek agyon. Erre én azt feleltem, hogy már nem csak magamról van szó, hanem arról a sok ezer kisgazdáról is, akik holnap gyanútlanul, fegyvertelenül bejönnek Kaposvárra, és ha én el nem hárítom a készülő vérontást, áldozatul esnek a felizgatott, felfegyverzett szocialisták dühének. Bementem tehát Kaposvárra."' A taszári állomásra egyébként a Kisgazda Takarékpénztár két tisztviselője ment ki. Nagyon valószínűnek tartom, hogy Neubauer Ferenc küldte ki őket, hiszen ő volt az a kisgazdapárti kormánybiztos, aki éppen a szocialisták miatt nem foglalhatta el február közepétől a hivatalát.

8 Göndörtől a kaposvári állomásépület előtti gyűlésről a következőt tudhattuk meg: „így érkeztünk meg a kaposvári állomásra, ahol közre fogva Nagyatádit, a helyi