Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 22. (Kaposvár, 1991)

Knézy Judit: Fejezetek a Somogy megyei Nagyberek négy községének anyagi kultúrájából

FEJEZETEK A SOMOGY MEGYEI NAGYBEREK NÉGY KÖZSÉGÉNEK ANYAGI KULTÚRÁJÁBÓL (Első rész) KNÉZY JUDIT /. A Nagyberek a lecsapolások. előtt, az iti élők gazdálkodása A Nagyberek tája Balatonboglár és Balatonkeresztúr között terül el, dél felé egészen Táska és Buzsák községek alá húzódik. Egykor a Balaton legnagyobb öble volt, de attól levált egy 22,5 km hosszú, Boglár és Fonyód, valamint Fonyód és Keresztúr közötti hosszú homokturzás kialakulása után. Az így elrekedt holt vízben a lápképződés, eliszaposodás megindult. A „Berek", ahogy itt nevezik Somogyban, így alakult ki.

1 A Kis- és Nagyberek tája, a rajta élők életmódja nem különült el élesen a Kis-Balaton környezetétől, néprajzi szempontból is sok a hasonlóság a lápos, berkes terület sokoldalú kiaknázása miatt. A Cadet—Bars-féle II. József-kori 1783- évi térképen a Nagyberek még félkörív alakú volt Keresztúr és Boglár között. A községek a Berek kiemelkedésein, a dombok szélén „ültek fent". Takáts Gyula, a Nagyberek kutatója így jelenítette meg írásaiban ezt a vízi világot:

2 „Itt a berek szélén volt a pázsit. Aztán a bozótok következtek. Ezek amolyan öntések vizétől növesztett kákával elegyes, szittyós, füzes és nyárfás, ligetes részek. Mindkettőt járhatta lábon a jószág... szigetek... Némelyik csak akkora, hogy épp egy tehénfóka megfért rajta hálásra... A másikak... félholdastól három holdnyi területűek voltak. Aljuk meszes fehér, rajtuk fekete tőzegföld és zsíros fű... Ezekre a szigetekre a század elején is úgy úszott föl a partok nyári szállásairól a bivaly és marhacsorda... Nagyon régen az ilyen nagyobb szigeteken, amikor még nem voltak nyári szállások sem, ott kint hált a gunyhójában a gulyás... a legjobb legelők a szigetlegelők voltak." A Nagyberek falvainak többsége magyar és katolikus. (Csehi, Orda, Libickozma, Balatonkeresztúr, Feketebézseny, Pusztaberény, Szőllőskislak, Szőllősgyörök, Kéthely, Balatonújlak. ) A török időket a lakosságnak egy töredéke vészelte át, a Berek mocsaraiban húzódott meg, vagy elmenekült és később visszaköltözött. A betelepítések már a XVI. század végén megkezdődtek, de kevés eredménnyel. Inkább a XVII. század végi beköltözésekkel érték el céljukat a terület birtokosai.

3 Horvátországból érkeztek ide délszláv (sokac, horvát) nyelvű és valószínűleg magyar nyelvű csoportok is. A buzsáki szájhagyomány szerint a nép Boszniából telepedett be akkor azzal a kikötéssel, hogy a római katolikus vallásra térnek át. Ezek a Berek legelzártabb vidékeire települtek. Jelentős szerepet vállaltak a terület ridegmarha tartásában, de a berki halászatban, nádaratásban is.