Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 22. (Kaposvár, 1991)
Szita László. A dualizmuskori népiskolák államosításának nemzetiségpolitikai vonatkozásai Somogy megyében
A felmérés időszerű és nagy jelentőségű volt. A cél egyetemlegességéhez azonban kétségek férnek. Az 1898-ban megindított felmérések idején hangoztatott korszerűsítést magukban a kormányzati leiratokban sem találjuk 1906-ban, hanem „egyértelműbbé válik a magyar tanítási nyelv sovány eredményeinek megváltoztatása, az állami iskola mint eszköz jelentkezik a magyarosításhoz , \ Az iskolaalapítások, állami iskolák szervezése a gyakorlatban mind Baranyában, Bácskában, Tolnában is alig, vagy egyáltalán nem hozták meg a várt és tervezett eredményeket. Tartalmában eléggé nacionalista kultúrprogram nem keltett olyanfokú érdeklődést, amely azután azzal járt, hogy egyrészt a községek, másrészt a lakosság tömeges támogatást nyújtott volna. Az elöljáróságok nem adtak, vagy csak szórványosan, telket, építési anyagot, a lakosság pedig egyáltalán nem jelentkezett munkára. A kormányzat pedig a nagy .sajtópropagandával beharangozott programjához alig adott támogatást. Czigány Zoltán egykorú vizsgálataiban többek között kimutatta, hogy a költségvetésből 6% esik a kultúrára. Az egész magyar elemi fokú népoktatásra mindössze 62 millió korona jutott. Ebből állami iskolaalapításra, továbbá államsegélyezésre 10%. Ez az összeg okozta, hogy 1907-re a VKM fejlesztési terve egyszerűen összeomlott. Baranya megyében, amelynek lakossága a vizsgált időszakban közel ötven százalékban nemzetiségi népesség, olyan kormányzati tervet dolgoztak ki, amely 90%-ban nemzetiségi lakosságú falvakban kívánt, nyíltan bevallott magyarosítás! céllal, állami iskolát építeni. Példátlan nagy felmérések történtek 1898-ban és 1906-ban. Feltűnő nagy sajtókampány kísérte a falvakban végzett munkát. Otromba cikkek „magyar Baranyát" hirdettek akkor, amikor a megyében több mint hetven faluban szinte csak nemzetiségek éltek igen jó gazdasági és kulturális kapcsolatban magyarokkal vagy más nemzetiségekkel. A felmérések nyomán több terv született új állami iskolaalapításról. Összesen százhuszonhárom iskola alapítását határozták el. A terület népe azonban nagy tartózkodást mutatott, amikor a politikai célok hangsúlyozása került előtérbe. Végül is az egész kísérlet bukásának lehettünk tanúi. Mindössze öt állami népiskola jött létre, s a kísérlet botrányosan csődbe jutott. Természetesen nemcsak a politikai antipátia, hanem a kormányzat hozzájárulásának csekély volta és az önkormányzatok rövid látókörű szemlélete is közrejátszott, hogy azok a kistelepülések sem juthattak iskolához, amelyek semmilyen tanintézettel nem rendelkeztek. A nemzetiségi falvakban folyó anyanyelvi oktatás megmenekült egy nagyon erőteljes nyomástól. A felekezeti iskolákban megfigyelhető tolerancia azzal a következménnyel járt, hogy mind az anyanyelvi tanítás általában, mind az iskolához kapcsolódó népművelési munka, a kisebbségek nyelvén folyhatott tovább. Az igazi vesztesek azok a magyar és nemzetiségi falvak voltak, akik nem jutottak önálló tanintézethez ekkor sem. Érdekes, hogy Bács-Kiskun (akkor Bács-Bodrog) megye hasonló jelenségeket mutatott. A tervezett 79 állami iskolából mindössze 9 alakult az 1898. évi nagy kormányzati kísérlet után. Sem a vármegy r e, sem a községek nem tanúsítottak áldozatkészséget, természetesen a kormányzat is hatalmas fiaskót vallott itt is. Tekintetünket most a Somogy megyei viszonyikra vetjük. Mind a VKM, mind a megy-e levéltárában megmaradtak az 1898. évi és az 1906. évi részletes felmérések, elemzések, amelyek ptiszta közlése is példátlan értékű a községek nemzetiségi és kulturális viszonyainak bemutatására. 8 9S
