Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 22. (Kaposvár, 1991)
Szita László. A dualizmuskori népiskolák államosításának nemzetiségpolitikai vonatkozásai Somogy megyében
Nemzetiségi és iskolaügyi viszonyok felmérése Somogy megyében állami iskolák szervezése céljából Az ország többi megyéjéhez hasonlóan Somogyban is folytak előzetes viták, és tájékozódás indult meg közigazgatási úton, hogy hol és milyen anyagi eszközök biztosításával kellene és lehetne a népiskolák fejlesztését elérni. Már 1882-ben a tanfelügyelő javasolta a közigazgatási bizottságnak, hogy különösen a Dráva menti horvát községekben a felekezeti iskolák támogatására lenne szükség. Tekintettel a lakosság mostoha anyagi viszonyaira, anyagi támogatás alig remélhető. Ezért javasolta, hogy a vármegye nyújtson segítséget ezeknek a községeknek iskoláik „állami segélyes" státusba helyezéséhez. 1888-ban ugyanezt a problémát vetették fel, ami jelzi, hogy nem történt intézkedés. 9 Baranyához, Bács-Bodrog és Tolna megyéhez hasonlóan a népiskolák állami kezelésbe vétele, új állami iskolák akciója Somogy megyében is 1898 januártól datálható. Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter leiratot küldött Tal lián Gyula somogyi főispánhoz és közölte vele a vizsgálati szempontokat, amelyek alapján a megyének a nemzetiségi és iskolaügyi viszonyokat elemezni kell; és községek szerint javaslatot tenni az állami népiskolák alapítására. 10 A miniszter levelének lényeges elemeit akkor is érdemes közölnünk, ha korábban - elsősorban a parlamenti viták alapján - már összefoglaltuk a népiskolai államosítási program koncepcióját és módszerét. Hangsúlyozni szeretném, hogy véleményem szerint elméletileg is, de a kialakuló iskolaalapítási gyakorlatban is, két fő szempont dominált. Mindenekelőtt a nemzetiségi szempont, de talán ugyanilyen fontosnak tartott modernizálási törekvés. Ez területileg változhatott. Nagyobb hangsúlyt kapott pl. a Felvidéken vagy Erdélyben a nemzeti, vagy egykorú szóhasználattal élve az „állami" szempont, azaz a magyarosítás. Wlassics tehát a következőket hangsúlyozta Talliánnak küldött leiratában: Néhány kiváló publicista az állami elemi népiskolák elhelyezése tekintetében azt fejtegette, melyik irány a helyes: az e, ha túlsúlyba jönne az új irány, vágyás, hogy a magyarság erőssítessék az állami iskolákkal ott, ahol az egy tömbben lakik, tehát bizonyos attractív erővel bír; vagy az e, ha nemzetiségi helyeken védjük, óvjuk a szétfoszlástól a kisebbségben lévő magyar elemet az állami népiskolákkal? Azt gondolom, hogy' itt az igazság középen van. Egyik irányt sem kell hagyni túlságosan megerősödni, de párhuzamosan kell eljárnunk. Ott, hol a magyar elem nagy attractív erőt képvisel, ott a magyar elemnek a hóna alá kell nyúlnia és támogatni kell azt. Viszont a magyar kisebbséget is támogatni kell mindazon helyeken, ahol nemzetiségek közé került. Ezen párhuzamos politikát követem és követni akarom a jövőben is az állami elemi népiskolák fokozatos elhelyezésénél, de nem szükséges bővebben indokolnom, hogy nemcsak az állam pénzügyeire való tekintetből, hanem a nemzeti kultúra érdekében is, az állami népiskolák elhelyezésénél is, a leggondosabb és leglelkiismeretesebb tervszerű eljárást kell követnünk, vagyis csak olyan helyeken szervezzük az állami népiskolákat, ahol az állam és a kultúra szempontjából valóban szükség van, hol a helyi viszonyok bizton remélni engedik, hogy az állami iskola életképes és virágzó leend..." A miniszter azután ugyanúgy pontokba szedte az alapítás kritériumait, mint parlamenti beszédében. Tallián figyelmét a következőkre hívta fel: A kisebbségben lévő és a magyar tannyelvű iskola hiánya esetében kiemelt helyet kell biztosítani az alapításoknak. De baranyai példához hasonlóan, a többségben lévő magyarság
