Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 22. (Kaposvár, 1991)

Szili Ferenc: Kivándorlás Somogyból Horvátországba és Szlavóniába (1850-1880)

Összességében kijelenthetjük, hogy a magyarosítási törekvések a Dráva innenső oldalán, Somogy megyében a várakozáson aluli eredményeket hoztak. Horvátországban és Szlavóniában a szórvány magyarság horvátosítása milyen hatásfokkal érvényesült, arra majd a későbbiekben fogunk választ keresni. 2. Az agrárkapitalista fejlődés hatása a somogyi parasztság kii úndorlására Az 1848. évi jobbágyfelszabadítás és a polgári törvények a magyarországi feudalizmus hegemóniáját véglegesen felszámolták, a feudális jellegű és eredetű birtokviszonyok azonban továbbra is fennmaradtak. A hitbizományok, ezek a kapitalista fejlődés számára oly súlyos tehertételt jelentő feudális eredetű képződmények Somogy területének 17%-át alkották, szemben az országos 4%-os aránnyal. Mindezek ellenére kijelenthetjük, hogy az 1848-as polgári forradalom megalapozta, majd az 1867-es kiegyezés a politikai konszolidáció és a társadalmi konszenzus révén Somogyban is előmozdította a kapitalista fejlődést. A külföldi és a hazai piac kiszélesítése, a mezőgazdasági termékek, elsősorban a gabonaárak kedvező alakulása serkentően hatott a mezőgazdasági nagyüzemekre és a paraszti kisbirtokokra egyaránt.

11 Országosan és somogyi viszonylatban is tapasztalható a szántóterület kiszélesítése, amely a legelők, a rétek, a vizes, a lápos, a mocsaras és a gazdaságilag eddig értéktelen területek lecsapolásával, valamint az erdők irtásának eredményeként jöttek létre. A szántóterületek növelését a piaci igények indukálták. Ugyanakkor az ipar tőkés fejlődése nemcsak lehetővé tette, de igényelte is a mezőgazdaságban az új földművelési rendszer kialakulását. A mezőgazdaság fejlődésének extenzív szakaszában 1848-tól a 70-es évek elejéig a mezőgazdasági nagy- és kisüzemekben egyaránt még a nyomásos földművelési rendszer volt az általánosan elterjedt. A földművelés technikája maradi volt, a hagyományos primitív eszközökkel, sokszor minden trágyázás nélkül művelték meg a földet. A gabonakonjunktúra a somogyi parasztságot és a nagybirtokosokat egyaránt a fokozottabb gabonatermesztésre késztette. A 70-es évek végén kibontakozó európai gabonaválság azonban árdepreszsziót okozott, és a válságból a parasztságnak és a földbirtokosoknak egyaránt keresniök kellett a kiutat a rentábilisabb gazdálkodás kialakítására. Az agrárválság amely egyébként európai méretű volt - a mezőgazdaságot a belterjesség térhódításával a fejlődés magasabb szintjére emelte. A szántóföld növelésével azonban a gabonaválság által okozott depressziós állapotból nem lehetett kilábalni. Olyan új művelési rendszert kellett bevezetni, amely az ipar tőkés fejlődéséhez és a piaci igényekhez jobban alkalmazkodik. A nagybirtoküzemek és a parasztgazdaságok az egyoldalú gabonatermesztésről kezdtek átállni a kapás- és a takarmánynövények termesztésére. A búza termesztése ugyanis nem volt rentábilis, mivel „a búza termelési költsége 1890-1902-ig állandóan nagyobb volt a búza értékesítési áránál, kivéve az 1898. évet".

12 Míg az extenzív termelési formával a föld termőerejét nem tudták eléggé kihasználni, addig az intenzív gazdálkodással a holdankénti termésátlagot nagymértékben sikerült megnövelni. A nyomásos gazdálkodás fokozatosan háttérbe szorult, és a XX. század elején már csak a legelmaradottabb parasztgazdaságok alkalmazták, majd az első világháború előtt véglegesen felszámolódott. A piaci igények változásai az állattenyésztést is érintették. Az állattenyésztés fejlődése Somogyban mind mennyiségileg, mind pedig minőségileg kimutatható. A megye különböző tájegységeiben azonban ez a változás nem azonos időpontban