Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 22. (Kaposvár, 1991)
Függelék - 1. Somogyi Levéltári Nap '90 (1990. nov. 30.) Összeállította: G. Jáger Márta
visszhangjáról tartott előadást. Mint mondotta, e tény sommásan megfogalmazott jelentősége abban áll, hogy Magyarországot mint megismerhető és megismerendő földrajzi egységet visszavezérelte Európába. Ma már a kutatók rendelkezésére állnak olyan repertóriumok, levéltári források, melyek a témát teljes egészében áttekinthetővé teszik. A magyar történetírás sokáig méltatlanul elhanyagolta a lövök kiűzésével kapcsolatos kutatásokat. Igazi áttörést e téren csak 1986-ban, a kétszáz éves évforduló alkalmából a korszakkal foglalkozó történészek egy csoportjának kezdeményezése hozott. Azóta maga a téma égetően fontos, a jelenre is vonatkozó tanulságokat hordozó politikai témává változott át, a mai Magyarország nemzetközi helyzete és a körülöttünk történő események értelmezéséhez is segítséget nyújthat. Az előadó a hallgatóság figyelmébe ajánlotta Szűcs Jenő Vázlat Európa három régiójáról c. tanulmányát, de állításainak egy részével nyomban vitába is szállt. A politikai gondolkodás, az ideológia és a történettudomány Magyarországot KeletEurópához sorolta. Szűcs Jenő azt vizsgálta, hogy vannak-e Európában olyan régiók, amelyek beékelődnek a nyugati és a keleti közé. Az ugyanis, hogy Európa két világosan elkülöníthető egységre, keletre és nyugatra osztható, sohasem volt vitatható. Szűcs Jenő szerint létezik egy beékelődő harmadik régió, amely Svédországtól Horvátországig terjed, és amely egyidőben, 1000 körül vette fel a nyugati típusú kereszténységet. Ezt a zónát nevezi ő Kelet-Közép-Európának, mely Nyugat-Európának egy később induló, befejezetlenebb változata. Szakály Ferenc hibásnak nevezte ezt az állítást, véleménye szerint Európának csak két régiója létezik, nyugat és kelet. Azokon belül természetesen nagy fejlődésbeli különbségek is vannak, de az alapvonások egységgé kovácsolják ezeket az alrégiókat. A Szűcs Jenő által kelet-közép-európai régiónak nevezett térség tehát a tapasztalható különbségek ellenére Nyugat-Európának része. Látszólag e kérdés nem kapcsolódik a tárgyalt témánkhoz. Másként ítéljük meg azonban a dolgot akkor, ha arra gondolunk, hogy Magyarország egészen különleges helyet foglal el Nyugat-Európa alrégióján belül. A történeti Magyarország határai Kelet-Európával érintkeznek, ettől keletre és délre egészen más világ létezett, és létezik ma is. A két régió komplex összehasonlítása során megállapítható különbségek jelentős része abból fakad, hogy ettől nyugatra, északra a latin kereszténység terjedt el, a keletre és délre húzódó területek a görögkeleti, pravoszláv kereszténység uralma alá tartoznak, meghatározva az egész kulturális tájékozódási rendszert, mentalitást, intézményrendszert is. A másik jelentős különbség az intézményrendszer strukturáltságában rejlik. Nyugaton a fejlődés visszaesésekkel ugyan, de a hatalomban való résztvevők körének kiterjedésével, a társadalom civil társadalommá válásának irányába hatott. Kelet-Európában e folyamatok igen lassan, ellentmondásosan, gyakori visszazuhanásokkal zajlottak, s nem is mentek mindenütt végbe. A társadalmakat a felülvezéreltség az erőszakos, autoriter megoldások erőltetése jellemezte és jellemzi ma is. Magyarország e két világ határán helyezkedik el, anélkül, hogy átmeneti lenne, a nyugati világ legdélibb és legkeletibb őrse Lengyelországgal együtt. Ahol két ilyen, mentalitásában eltérő régió létezik, törvényszerűen megpróbálják egymás rovására kiterjeszteni befolyásukat. Ezt tették a magyar uralkodók a középkor folyamán, amikor igyekeztek meggyökereztetni uralmukat a Balkánon, a latin kereszténység átvitelével együtt. Ez nyugat expanziója volt kelet irányába. Kelet-Európa igyekezett visszaütni, s ez két alkalommal tartós eredményre vezetett: 1526-ban a nyugati régió egy részének több évszázados török megszállására került sor, a másik kísérlet 1945 után történt. A Szovjetunió háborús győzelme következtében megszervezte Nyugat-Európa keleti felét, és arra keleti normákat igyekezett rákényszeríteni. Szűcs Jenő említett munkájában a maga kritériumrendszerét a IX-XI1. századi adatok és összefüggések ismeretében állította fel, de ugyanilyen éles kontrasztot állapíthatott volna meg a XV-XVL sz.-ban. A két régió hihetetlen eltéréseit éppen a törökök magyarországi bentlakása mutatja meg.
