Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 22. (Kaposvár, 1991)

Függelék - 1. Somogyi Levéltári Nap '90 (1990. nov. 30.) Összeállította: G. Jáger Márta

A balkáni államalakulatok, amelyeken végiggázoltak a XIV. sz. közepétől kezdve, nem okoztak gondot, hiszen azok ugyanazon elvek, a bizánci birodalomszervezés modellje alapján alakultak ki. amelyekből a török birodalom is sokat átvett. E klasszikus kelet-európai modell a felülről, egy fő által irányított, az állam és az egyház szétválasztását nem ismerő, mindent a katonai céloknak alárendelő, agyonkoncentrált országtípust jelentette. Magyarországon azonban más volt a helyzet, a török nem tudott mit kezdeni egy olyan társadalommal, amelyiket nem felülről irányították. fit mutatkoztak meg a másik régió sajátosságai. Ez a modell a birtokos osztály egyes tagjainak aktivitásán, önállóságán épült fel. Ebből ugyan sok probléma származott, az európai uralkodók nehezen tudtak hadsereget szervezni, pénzügyi gondjaik voltak. Végső soron Magyarország is azért szenvedett vereséget a töröktől, mert nem lehetett az országot megszervezni. A nyugati modellnek azonban volt egy óriási előnye, a társadalom akkor is működőképes maradt, amikor lefejezték, ez történt Magyarországon. A törökök itt a legsúlyosabb konszolidációs problémával találták szemben magukat. A balkáni társadalmak betagolódtak a török rendszerbe, a délszláv népek cinként jelentkeztek katonának, nem is kellett mohamedánná lenniük, az. apparátuson belüli felemelkedésük is biztosított volt egészen a nagyvezérségig. Magyarországon számottevő renegát réteg nem alakult ki. A magyar társadalom nem kívánt kiegyezni a török hódítókkal, sem a felső, sem az alsó szinten. Azok a parasztfiatalok, akiket a török támadások elűztek apáik földjéről, és akik a Balkánon a török hadseregbe álltak, itt nem vállaltak szolgálatot. A másik oldalon, a végvárakban a török ellen viszont felvették a harcot. A törökök tehát nem tudták a magyar társadalmat beépíteni a saját struktúrájukba. Ez döntő kérdés, ugyanis a nagybirodalmaknak van egy sajátossága, amely egyben tragédiájukhoz is vezet: ahogy növekszenek, úgy nő az idegen elem mint potenciális belső ellenség. A nagybirodalmak rá vannak kényszerítve arra, hogy konszolidáljanak. Sorsuk attól függ, miként tudják a leigázott népeket érdekeltté tenni uralmuk fenntartásában. A római birodalom kiválóan tudott asszimilálni, a török birodalom jól konszolidált, egészen addig, amíg a nyugati régióra nem jellemző országgal találkozott. A másik tragédia, ami egy népet, kultúrát érhet, hogy bezárkózik saját normarendszerébe. Nem kell megfelelnie a kihívásoknak, elveszti alkalmazkodó képességét, nem tud előremozdító kulturális példákkal szolgálni. Ez történt a tőreik birodalom görögkeleti népeivel is. Magyarország középső része egy pillanatra sem szakadt ki a nyugati kultúrkörből, ez tételesen igazolható. A hódoltsági területekről a diákok eljuthattak Európa legjobb katolikus és protestáns egyetemeire. Egy ilyen társadalomban, amelyik állandóan nyitott ablakkal tekintett Nyugat-Európára, a törökök vallása nem lehetett vonzó. Európa nemcsak a végvárak mögött, hanem a végvárak erőterében is ott volt. A két régió közötti harmadik jelentős különbség, hogy a Balkánon a dolgozó tömegek nem jutottak el a szervezettségnek arra a fokára, amelyet később osztálynak nevezünk, hanem megrekedtek egy igen alacsony szintjén. Erre a társadalomra az volt a jellemző, hogy minden falu felülről vezérelten kapcsolódott a felső vezetéshez, a felülről kinevezett parancsnokok nem önkormányzatot csináltak, hanem a hatalmat képviselték. A magyar parasztság fejlődése sok ellentmondással terhelt, a városiasodás lassú, a polgárság kis számú, nagyobb részt idegen. A legfrissebb kutatások szerint azonban a magyar városok és falvak közössége olyan módon meg tudta magát szervezni, hogy ott minden első fokra tartozó jogügylet elintézhető volt, és különböző szolgáltatásokat is biztosítottak helyben. Debrecen város sorozatban megjelenő XVI. századi jegyzőkönyveinek regesztáiból világosan látszik, hogy működött a polgári és a büntető igazságszolgáltatás, a városi rendészet, a városi statutumalkotás. Volt kötelmi jog, lehetett kereskedni. A tanács kiválóan el tudta igazgatni minden felsőbb utasítás nélkül a saját közösségét. Debrecen példájára lehet elképzelni az egész magyar társadalmai a török kor elején.