Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 22. (Kaposvár, 1991)
Dombi Péter—T. Mérey Klára: Dél-Dunántúl településhálózatának néhány gazdaságtörténeti jellemzője a XIX. század közepén
Az 1850-es években és az 1860-as évek elején földbirtokosként feltüntetett birtokosokat 72 egységre (családra, egyházi birtokra, kisnemesekre, közbirtokosokra stb.) redukáltuk, s összehasonlítottuk az 1850-es években általuk birtokolt települések számát az önkényuralmi időszak végét jelentő hasonló adatokkal. A számítógépes vizsgálat szerint az 1850-es évek elején 56 birtokos kezén volt 897 település, továbbá 8 kisnemesi falu és 39 köznemesek által birtokolt település volt Dél-Dunántúl területén. E települések közül 233-nak földesura egyházi célokat szolgáló alapítvány vagy magánföldesúr (pécsi, szombathelyi, veszprémi, győri püspök stb.) volt. A világi földesurak közül pl. Habsburg Albrecht főherceg volt a földesura 32 Baranya megyei településnek, a Festeticsek birtokoltak Somogyban 59 falut, Tolna megyében 2, Zala megyében 26 falut. A legkiterjedtebb birtokhálózattal Dél-Dunántúl területén az Eszterházyak rendelkeztek. Ennek a családnak a négy megye területén összesen 145 település határában volt birtoka az 1850-es évek elején. Kiemelkednek még a Batthyányiak, akiknek Baranyában 90 település, Somogyban 30, Tolnában 2 és Zala megyében 14 tartozott érdekkörébe, ezek vallották e családot földesuruknak. A legtöbb földesurat ekkor - Fényes Elek adatai alapján - Baranya megyében találjuk, ahol a települések 35,7% -a volt e néhány földesúr valamelyikének tulajdonában. Somogy megyében ez az arány 33,2% volt, Zala megyében 20,8% és Tolna megyében 10,3%. A földbirtok területi kimutatása ezeken az arányokon sokat változtatna, hiszen köztudott, hogy Tolna megye településeinek a határa sokkal tágasabb, mint például a Zala megyei falvaké. így egy-egy földesúr birtoka a Tolna megyei falvakban lényegesen nagyobb volt, mint a szűkhatárú Zala megyei falvakban. Célunk azonban most elsősorban az, hogy a települések helyzetét vegyük szemügyre. A földesúri tulajdonviszonyt egyes településekhez kötő adatok azonban csak akkor értékelhetők a földtulajdon változásának megítélése szempontjából, ha rendelkezésünkre áll a hasonló módszerrel áttekintett 1865. évi alapadatsor, amelyből azonnal kiderül, hogy az eltelt idők során a földtulajdonban végbement-e valamiféle alapvető változás. Az anyaggyűjtés rendszere Fényes Elek. 1860-as évek közepén megjelent munkáiban lehetetlenné teszi annak megállapítását, hogy hol szabadult meg a település teljesen a földesúr befolyásától. Baranya megyében ismét csak Udvard, Egerág és Bodrog falvaknál jelzi az 1846. évi megváltakozást, de Egerágot pl. ekkor már az üszögi uradalom érdekkörébe sorolja, így feltételezhető, hogy ez a település ekkor már Biedermann uradalmának munkástartalékát képezte. Tolna megyében egyedül Paksnál szerepel a „földesúr-nélküliség". Minthogy az 1860-as évek kiadványaiban a pusztáknál igen ritka a földesúrra vonatkozó információ, így a mezővárosokra és falvakra vonatkozóan kikövetkeztethetünk valami keveset a „földesura ismeretlen" kódjelből. Baranya megye területén 1865-ben 355 település adatait dolgozta fel a gép, s ezek közül háromnak nem volt földesura, 16-ban pedig nem jelölték, Tolna megyében 109 település közül egyben „nincs földesúr" kifejezés szerepel a település neve mellett, és 21 településben ismeretlen a földesúr. Somogy megyében 300 település adatait dolgozta fel, és ezek közül négyben volt ismeretlen a földesúr, Zala megyében pedig 632 település közül 476-ban nem tüntették fel a földesurat. Dél-Dunántúlon tehát a településeknek közel 40%-ában nincs, vagy ismeretlen a földesúr. Feltételezhető, hogy ezekben már akkor nem évényesült közvetlenül a hajdani földesurak befolyása, akarata.
