Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 22. (Kaposvár, 1991)
Dombi Péter—T. Mérey Klára: Dél-Dunántúl településhálózatának néhány gazdaságtörténeti jellemzője a XIX. század közepén
A többi településben a következőképpen alakult a helyzet: a gépi kimutatás szerint az 1860-as évek derekán 67 földesúri csoport volt birtokos 776 dél-dunántúli település határában. Az 1850-ben birtokosok közül ötnek egyáltalán nem volt birtoka. Ezek a családok fiúágon kihaltak, s lányágon általában indigénák kezére ment át a birtok (pl. Odescalchi herceg stb.). 15 A királyhű családok birtoka nem változott (pl. Albrecht főhercegnek változatlanul 32 település tartozott a bellyei uradalmához, s'à Schaumburg Lippe birtokában levő települések száma sem változott). A Batthyány család kezén lévő települések száma azonban erősen csökkent, 136-ról 95-re zsugorodott az érdekkörükbe tartozó települések száma. Batthyány Kázmérnak, a debreceni kormány külügyminiszterének somogyi birtoka: a mozsgói uradalom nagy része (a gépi kimutatás szerint hét település) Biedermann Gusztáv bécsi bankár tulajdonába ment át, és ugyanígy az üszögi uradalom is előbb kincstári tulajdon lett, majd vásárlás révén Biedennann Gusztáv kezére került. A gép összesítése szerint a területen 1850 előtt még nem birtokos Biedermann családnak 1865-ben 19 falu határában volt uradalma. Ugyanígy nőtt meg Czindery Lászlónak, az 1849-ben Somogy megye királyi biztosának érdekeltsége egy településről tizenötre! Új birtokos volt Zala megyében Fülöp belga herceg, Somogyban a nassaui herceg, s ugyanott Satzger bécsi gyáros. Érdekes módon az egyházak illetve az alapítványok befolyása ezen a területen mintha csökkent volna. 1865-ben 213 település határában (a 15 év előtti helyzethez képest hússzal kevesebben!) jelölik meg ezeket az intézményeket, egyházi magánszemélyeket stb. földbirtokosként. De általában is kisebb a földbirtokosok érdekeltsége Dél-Dunántúlon 1865 után, a Fényes-íéle mű adatai alapján. Míg az 1850-es években készült geographiai szótár - Muraköz miatt az amúgy is kevesebb települést magába foglaló - adatai szerint 897 település határában jelöltek meg földesurat, addig az 1860-as évek derekán már csak 741 határban szerepel a földbirtokos megjelölése. Ezenkívül hat falu volt kisnemesek kezén (kettővel kevesebb, mint az 1850-es években) és 29 település köznemesek birtokában (tízzel kevesebb, mint 15 esztendővel azelőtt). Az úrbéri birtokrendezések nyomai tehát statisztikailag is lemérhetők, bár még ezekhez az adatokhoz azt is hozzá kell tennünk, hogy a területen több nagyuradalom (pl. az Eszterházy birtok egyes részei) bérlők kezén voltak, akik közül több rátért már a korszerű gazdálkodásra. A Fényes Elek által készített összefoglalás ipar és kereskedelem áttekintését tartalmazó fejezeteiben ezekben a bérleti és nagyuradalmakban több szeszgyár, olajgyár, gőzmalom, gőzcséplőgép jelzi a mezőgazdaságon belüli korszerűsítést. 16 Ezt feltétlenül előmozdította az, hogy Dél-Dunántúlon a nagybirtokstruktúra maradt az uralkodó, s ennek jeleként terebélyesedett ki a majorságok és puszták rendszere. Más kérdés azonban, hogy a gazdálkodás helyenként történt modernizálása, a birtokok belső mozgása miként hatott a települések életére. Erre a számítógépes vizsgálat nem adhat választ, ezt egyenként kell megnézni, történészszemmel és történeti vizsgálati módszerrel. A földbirtoklás kérdése - noha ekkor már ezen a területen az úrbéri birtokrendezések zöme lezajlott, s a volt jobbágyi és a földesúri birtokok elkülönítése lezárult a hajdani földesúr, illetve a határban megmaradt nagybirtokos igen komoly tényezője maradt a települések gazdasági és társadalmi életének. Az uradalmak termelték azt az árutöbbletet, amely tömegesen kerülhetett a bel- és külföldi piacokra, s ezzel ennek a területnek ebben a korszakban egyik
