Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 22. (Kaposvár, 1991)

Bognár Tibor: Adalékok a Somogy megyei németlakta települések 1945-1950 közötti helyzetéhez

gyi németek kitelepítését megelőzően készültek el. A belügyi szervek 5800 személyt köteleztek a Németországba való áttelepülésre a rendelet 1. §-a alapján, mely az 1941. évi népszámlálás alkalmával német nemzetiségű vallomást tett személyekre, Volksbund tagokra, önkéntes SS-ekre és a magyarosított nevüket német hangzásúra visszaváltoztató személyekre vonatkozott. A rendelet 2. §-ában részletezett körülmények alapján 229 családtagot, a 3- § alapján 3047 ipari, mezőgazdasági munkást és iparost, a 4. §. alapján 107 családtagot, végezetül a 14. § alapján - mely a népszámlálás idején német anyanyelvű vallomást tett személyekre vonatkozott - 2679 személyt mentesítettek a bizottságok a kitelepítés alól, természetesen alávetve őket az előírt jogkorlátozó eljárásnak. így összesen 11 862 személyt vettek számba, s a korántsem teljes körű adatok szerint 4999 személyt telepítettek ki Németországba a megye területéről. A 2. számú táblázat a németektől elkobzott házak és belsőségek, valamint az ezekbe költöztetett felvidéki és belső telepes családok számadatait foglalja össze. Ennek alapján a megye 54 községében összesen 2306 lakóházat koboztak el a németektől melyekbe összesen 2521 családot telepítettek be 1947—1948 folyamán. A számadatok szerint egyes községekbe az elkobzott házaknál jóval több, másokba pedig a rendelkezésre álló házingatlanoknál lényegesen kevesebb családot telepítettek be a hatóságok, amely a telepítés következetlenségeire és átgondolatlanságára hívja fel a figyelmet. Ismereteim szerint nem készültek még arra vonatkozó részletes vizsgálatok, hogy a telepítéssel érintett községek gazdálkodására milyen hatást gyakorolt az évekig tartó bizonytalan jogi és gazdasági helyzet, s a termelés folytonosságát milyen nehézségek árán lehetett biztosítani. E dolgozat keretei nem teszik lehetővé ennek a kérdésnek a részletes vizsgálatát, ám az általam használt levéltári források az igen szövevényes, s e községeknek jelenlegi helyzetét is befolyásoló körülmények elemzésére még rengeteg lehetőséget tartogatnak. A földbirtokrendező hatóságokat szinte a németség jogkorlátozásának kezdete óta - mely az 1945. március 18-án hatályba lépett földreformrendelettel esik egybe - állandóan foglalkoztatta a termelésben fellépő nehézségek áthidalása. Az országos hatáskörű szervek a körrendeleteknek és utasításoknak özönét zúdították a helyi hatóságokra a témával kapcsolatban. Évek hosszú során újból és újból visszatértek ugyanazon megoldatlan kérdésekre, főként a németektől elkobzott vagyon kezelése körüli elképesztő állapotokat tárgyalva. Álljon itt egy csokorra való a hivatalos szervek állásfoglalásaiból, melyen keresztül képet kaphatunk a telepes községekben uralkodó, termelést hátráltató viszonyokról: Pers Pál, a Népgondozó Hivatal Szekszárdi Kirendeltségének vezetője 1945. november 27-én összefoglalta a Népgondozó Hivatal Kaposvári Kerületének körzetvezetői számára a kiszállásai alkalmával szerzett tapasztalatait. Megállapította, hogy ügykezelés hiányában a legtöbb helyen nem tudtak számot adni sem a telepesek, sem a németek lélekszámáról, sem az elkobzott házakról, földterületekről, gazdasági felszerelésről és ingóságokról. Nem tudott a kirendeltségvezető tájékozódni a juttatásokról és a további telepítési lehetőségekről sem. A földigénylő bizottságok és a Népgondozó Hivatal együttműködésének nehézségeivel és az ebből származó negatív következményekkel is foglalkozott a kirendeltségvezető. Megállapította, hogy nincs meg a kellő együttműködés a Népgondozó Hivatal és a földigénylő bizottságok között, még ott sem, ahol azok telepesekből alakultak. Beszámolt arról,