Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 22. (Kaposvár, 1991)

Lagzi István: A magyarországi lengyel menekültek élet-és munkaviszonyainak néhány kérdése 1939-1945

3 tisztjelölt, 21 altiszt és 133 katona az iparban dolgozott. Táboron belül 1 tisztjelölt, 14 altiszt és 94 katona fizetéses kisegítő munkát végzett.

146 1943 júniusában a mezőgazdaságban összesen 604 személy, iparban 65 fő, közmunkán 84 fő dolgozott. A táborban csak 5 beteg tartózkodott, csupán 10 munkára alkalmas személy volt alkalmazás nélkül.

14

' Érdemes a munkahelyek sokféleségét is figyelembe venni. Az érsekújvári Kultúrmérnöki Hivatalban 3 tiszt, 1 tisztjelölt, 4 altiszt és 16 katona dolgozott. A nyergesújfalui Viszkózagyárban 27 személy, a lábatlani Cementgyárban 11 fő, a Gyöngyösi Kőbánya Rt. bányáiban 17 fő, a turjaremetei fűrészüzemben 20 fő tevékenykedett.

148 A fertőszentmiklósi m. kir. katonai lengyel internáló táborcsoport parancsnokság táboraiból (Bregenc-major és Nagycenk) 1943. febr. 1-jei létszámkimutatás szerint a mezőgazdasági jellegű munkán pedig 403 személy dolgozott.

149 A tábor állományába tartozó 1209 személy közül 1090 rendszeres munkát végzett. A katonai személyek különböző munkahelyeken dolgoztak: pl. 27 fő a soproni vasárugyárban, 28 fő Sopron város alkalmazásában. A soproni Erdőmérnöki Hivatalban 7 lengyel tiszt (erdőmérnök), a kapuvári Eszterházi hercegi uradalomban 41 katona dolgozott.

150 A hadigazdálkodás miatt a termelés a legtöbb üzemben növekedett, a célkitűzéseket részben a létszámhiány miatt nehezen lehetett teljesíteni. Több üzem lengyel munkások - munkásszakaszok, munkásszázadok - igénybevételével kívánt segíteni termelési gondjain. A diószegi Cukor- és Szeszgyár Rt. 1943. október elején 200—250 fős lengyel „műszaki" munkásszázad kirendelését kérte: „Nagy munkáshiány miatt vagyunk rászorulva a munkásszázad segítségére, mely nélkül üzemeinkben a munkát időközben elvégezni egyáltalán nem tudjuk."

151 A különben tényleg indokolt kérést a HM. 21. osztályának el kellett utasítani, mert pl. a fertőszentmiklósi táborban 65 fő, a zugligeti és pilisvörösvári táborban összesen 10 munkaképes katonai személy tartózkodott.

15 A Várpalotára helyezett újdörögdpusztai II. sz. Lengyel Műszaki Zászlóalj személyi állománya részben bányamunkán illetve mezőgazdaságban volt alkalmazva, részben ipari és magánüzemekben tevékenykedett. A közmunkát végzők egy része megtalálta a módját annak is, hogy mellékes keresethez jusson, „Esetenként lengyel szakaszparancsnokunk tudtával két-három társunk a közeli gazdáknál vállalt néhány napos munkát. A kapott pénzen bort, pálinkát vásároltunk, legtöbbször pénz helyett italt kaptunk, ez nekünk is egyszerűbb volt. Volt egy emlékezetes közmunkánk is. A közelben kutásáshoz fogtak, de a mester megbetegedett. A megrendelő nálunk is érdeklődött, be tudnánk-e fejezni a megkezdett munkát. Elfogadtuk az ajánlatot. Rövid időn belül húsz liter borhoz és fejenként egy-egy [összesen négy - L. L] kilogramm szalonnához jutottunk. Jó üzletet csináltunk az ismerős kocsmárosnál is, ahol új jégvermet ástunk. [...] A vályogvetést is jól megfizették. A leendő házépítő kimérte a földet és a szalmát [helyesen: töreket vagy pelyvát - L. L], mi pedig esténként összedolgoztuk vízzel. A műveletet kétszer-háromszor megismételtük. Négy [kubik] gödörben dolgoztunk, négyet meg előkészítettünk a másnapi munkához. [...] Két hétig minden este dagasztottuk a földet, fárasztó munka volt, de jól fizettek érte. [...] Minden este rendes vacsorát is kaptunk."

1

'

3 A menekültek között a közmunkát végző, tehát a különdíj ázásban nem részesülő katonák, legénység és altisztek sorsa volt a legnehezebb. A legénységi állományú egyének zsoldösszege napi 20 fillér, az altiszteké napi 1 pengő, tartalékos altisztek esetében 0,50 pengő. Az élelmezést, ruházkodást, elszállásolást a Honvé-