Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 22. (Kaposvár, 1991)

Lagzi István: A magyarországi lengyel menekültek élet-és munkaviszonyainak néhány kérdése 1939-1945

delmi Minisztérium biztosította. Ennek ellenére elsősorban a ruházkodás okozott problémát. A budapesti I. Hadtestparancsnokság 1941. október 174 jelentésében megállapította, hogy az 1/1 számú katonai lengyel gyáíjtőtáborban lévő 1867 fő lengyel legénység lábbelije tönkrement. Bőrtalpú bakancsokat - tekintettel a háborús körülményekre - csak a közmunkán lévő 331 személy részére biztosítottak, a többi katona fatalpú bakancsot kapott.

1

'

4 A HM. 21. osztályának iratai szerint a helyzet később javult, de teljesen nem sikerült megoldani a problémát. Baló Zoltán ezredes szerint 1943-ban egyes táborokból összevont, munkára kiadott katonák „kifogásolható" öltözetben kerültek a munkahelyekre.

1

" A különböző lengyel források szerint a ruházkodás és részben az élelmezés alakulása jelentős mértékben a táborok belső lengyel önkormányzatának, a különböző műhelyek működésének hatékonyságán múlott."

6 4. A MENEKÜLTEK SEGÉLYÖSSZEGÉNEK ÉS ÉlüTSZÍNVONALÁNAK ALAKULÁSA A menekültek életviszonyainak vizsgálatánál elsősorban a havi segélyösszegek változását, a szállás és megélhetési költségek, valamint a munkabérek alakulását kell figyelemmel kísérni. A katonai ellátásban lévők - napi - zsoldja 1939 szeptembertől a következőképpen alakult: tábornok 8 pengő, főtiszt (oficer, sztarszy) 6 pengő, tiszt (oficer mlodszy) 4 pengő, tisztjelöltek (podhorazy) 2 pengő, a tiszti hozzátartozók naponként és személyenként 2 pengő ellátmányt kaptak. A hivatásos tiszthelyettesek részére tábori ellátáson felül naponként és személyenként 1 pengő, a tartalékos tiszthelyettesek részére 50 fillér, a sorkatonák és a tiszteseknek 20 fillér zsoldot állapítottak meg. A polgári menekültek a BM. IX. osztályától 1939. december 15-től kezdődően napi 1,50 pengő, 1940 január közepétől a felnőttek és a 12 évnél idősebb gyermekek 2 pengő, gyerekek 1,50 pengő ellátmányban részesültek. Kivételt csupán a kiemelten kezelt menekültekkel (egyetemi tanár, magas közjogi méltóság, ismert üzletember stb.) tettek." A magánházaknál elhelyezett lengyelek 1941. április 16-ig naponként és személyenként ellátásra 2 pengő, zsebpénzre 20 fillér összeget kaptak.

1

'

8 Április 16-tól kezdődően, tekintettel a fűtési idény megszűnésére, az ellátás céljára folyósított összeget központilag 1,80 pengőre szállították le. A tavaszi drágaságok az egyre nyilvánvalóbb infláció miatt a közigazgatási vezetők azon véleményen voltak, hogy az ellátási összeget újra 2 pengőben kell megállapítani, mert a „...szállásadók különben nem volnának hajlandók őket eltartásba venni."

1

'

9 Antall a helyzet komolyságát mérlegelve hamarosan hozzájárult ahhoz, hogy (július l-jétől) ellátásképpen ismét 2 pengőt folyósítsanak a menekülteknek. A katonai személyek hozzátartozóinak segélyösszegét - általános meglepetésre - 1941 végén felemelték. Náday István altábornagy utasítására, a katonai táborokban lévő polgári menekültek, hozzátartozók ellátási díját az áremelkedésre való tekintettel a napi 2,50 pengőről 3 pengőre, azokét, akik családfő nélkül tartózkodtak az országban, napi 4 pengőre módosították. Az ellátási díjak rendezése 220 családot, 60 gyermeket és 50 családfenntartónak minősülő anyát érintett. A havi segélyösszegek időnkénti felemelését az árak növekedése, a pengő vásárlóértékének fokozatos csökkenése indokolta. A „Zalai Magyar Élet" heti piaci hírei szerint a sertéssonka kilogrammonkénti ára 3,40, a borjúhúsé 2,34-2,80, a marhahúsé 2,24-2,56 pengő volt. Egy pár csirkét 1941 augusztusában 3-3,50