Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 22. (Kaposvár, 1991)
Lagzi István: A magyarországi lengyel menekültek élet-és munkaviszonyainak néhány kérdése 1939-1945
- külszíni bányamunkára - szénpala rakodására vezényeltek. A bányamunkát végző lengyeleknek Náday altábornagy megígérte, hogy ugyanazt a munkabért fogják kapni, mint a magyar munkások. 109 A pilisvörösvári Lengyel Katonai Munkástáborból egy 160 személyes munkásosztag a sárhegyi kőbányában dolgozott. A katonák térítés nélküli elhelyezésben részesültek. Órabérük 66-68 fillér között váltakozott. (1942 végén, 1943 elején), a napi kereset 5,60 pengő körül alakult. (A források szerint a napi étkezés 2,50-3 pengőbe került, a marhahús kg-ját 3,60-3,80 pengőért, a sertéshús kg-ját 3,80-ért helyben vásárolhatták, természetesen akkor, ha kapható volt. 110 ) A sümegi bazaltbányában dolgozó lengyel bányamunkások havi átlagkeresete 1943 elején - a magyar munkásokéhoz hasonlóan - 160-220 pengő körül alakult. A katonai szolgálatra behívott munkások pótlására a dunabogdányi kincstári kőbányában 60 lengyel munkást foglalkoztattak." A gyöngyösi Kőbánya Rt. 1943 nyarán 20 lengyel szakembert szerződtetett. 111 A szénbányamunkára jelentkezett lengyel bányászok egy csoportját Brennbergbánya üzemeibe vezényelték. 113 A Brennbergbányára „szabadságolt" lengyel internált katonák állományilag a kapuvári Lengyel Katonai Táborcsoport Parancsnokság felügyelete mellett a Bregenc-majori lengyel táborhoz tartoztak. A lengyel bányászok az előírásoknak megfelelően napi nyolc órát voltak kötelesek dolgozni. A csillések napi bére 3,78, a segédvájároké 4,5-5, a vájároké 5-5,5 pengő körül alakult. A havi bérből a lengyel bányászok önellátók voltak, az árak emelkedéséből eredő túlkiadásokat a bányaigazgatóság vállalta magára. Brennbergbányán a lengyel bányászok szabadon mozoghattak, őrzésüket is felfüggesztették. Hétvégeken, ünnepnapokon a közeli Sopronba is gyakran megfordultak. A hadigazdálkodás következtében a bauxitbányákban is súlyos munkaerőhiány jelentkezett. Az Alumíniumérc Bánya és Ipari Rt. az elsők között igényelt lengyel bányamunkásokat, illetve olyan lengyel munkavállalókat, akik hajlandók voltak bauxitbányákban dolgozni. A Bakony hegységi bauxitüzemekben 1943 első felében foglalkoztatott lengyel munkások száma meghaladta a 200 főt, de az Rt. további 30 munkás beosztását, majd röviddel később 300 új munkaerő alkalmazását sürgette. 11 ' 1 A bauxitbányában dolgozó lengyelek nagy része a gánti lengyel katonai internálótábor felügyelete alatt volt. A tábor parancsnoka Csabafi László főhadnagy volt, aki lengyelbarát rokonszenvét számtalan esetben kinyilvánította. A német mérnökök megrökönyödésére a magyarok és a lengyelek barátkozása már az első napokban megkezdődött. Az első sorakozó (létszámellenőrzés) alkalmával a lengyel katonák „Magyar-lengyel két jóbarát" kiáltással üdvözölték a magyar őrség katonáit „...nagy volt a meghatódás - írta visszaemlékezésében az őrség egyik tagja - és nagyon megtapsoltuk őket." 115 A lengyel munkások egy 7 része a Gánthoz közeli Kincsesbányai bauxitbányákban dolgozott, a lengyel bányászok barakkokban laktak, étkeztek s a bányatelepi üzletben vásároltak. A munka megerőltető volt, hiszen a külszíni bányamunka, különösen a kedvezőtlen időjárás próbára tette a munkások erejét és egészségét is., A sok baj mellett nagy szerencséjük volt a lengyeleknek, hogy a bánya üzemvezetője, Okai Ottó szörnyen gyűlölte a németeket és a nyilasokat, de nagyon szerette a lengyeleket. A lengyelek megkapták a (bányatelepi) kultúrházat, ahol szép előadásokat tartottak... 116 A lengyel bányászcsoport orvosa a környék magyar betegeit is gyógyította. Az iszkaszentgyörgyi bauxitbányában dolgozó lengyel munkacsoport vezetője Józef Kormán bányamérnök volt. 117 (Kormán mérnök havi fizetése 1943 őszén
