Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 22. (Kaposvár, 1991)
Lagzi István: A magyarországi lengyel menekültek élet-és munkaviszonyainak néhány kérdése 1939-1945
pl. 700 pengő volt, a feltárási munkát végző alacsonyabb beosztású szakemberek fizetése is 5-600 pengő körül alakult.) Az mindenképpen figyelemre méltó, hogy az iszaszentgyörgyi bauxitfeltáró munkálatok egy jelentős részét - ugyancsak lengyel menekült - Ludwik Hubicki bányamérnök irányította. 118 A munkaerőhiány következtében tehát igen sok lengyel szakember jutott viszonylag - jól fizetett munkához, álláshoz. A bauxitbánya-igazgatóság elégedett lévén a lengyelekkel, igyekezett a lengyel szakemberek számát gyarapítani. A lengyel menekültek körében bauxitfeltáró munkákhoz bányamérnököket, technikusokat és mélyfúrásban tapasztalt szakmunkásokat toboroztak. Az Alumíniumérc Bánya és Ipar Rt. Budapesti központja Kazimiwz Krzazkiewicz (bányamérnök) tartalékos főhadnagyot 1943- augusztus 12-én levélben kérte ki a Gyöngyösapáti lengyel tiszti tábor állományából. Alkalmazását azzal indokolták, hogy „miután köztudott az, hogy bányamérnökökben beálló hiányokat magyar bányamérnökökkel a háború tartalma alatt nem tudjuk pótolni, viszont a most megindult nagykiterjedésű fúrómunkálatoknál nem nélkülözhetjük a szakértőt..." A fúrási munkálatokhoz a fertőszentmiklósi lengyel katonai táborból hét lengyel szakember munkába állításához kértek engedélyt. 119 Az Alumíniumérc Bánya és Ipari Rt. újabb és újabb munkást kérő leveleire 120 1943 nyarán az ország különböző katonai táboraiból pl. Fertőszentmiklósról, Pilisvörösvárról, Kapuvárról lengyel bányamunkásokat toboroztak. A jelentkezők száma nyilván nem volt elegendő, mert hamarosan a polgári menekültek körében is megindult a toborzás. A Zala vármegyéből Iszkaszentgyörgyre irányított lengyelek hamarosan súlyos gondot okoztak a bányaigazgatóságnak. Az Alumíniumérc Bánya és Ipar Rt. 1942. október 10-i levelében értesítette a keszthelyi főszolgabírót, hogy „...zalaszántói táborból hozzánk érkezett lengyel internáltak közül Stanislaw Karczewski, Cyprian Smiligin, Wincenty Soltys, Józef perucki üzemünknél nem vették fel a munkát." 121 A gánti bauxitbányákban 1943 januárjában a nehéz munkahelyi viszonyok miatt, a magyar bányászok bérharcát támogatva 657 lengyel bányász megtagadta a munkát, szép példáját adva a munkásszolidaritásnak. A magyarok bérkövetelésének az adott különös hangsúlyt, hogy a gánti lengyel bányászok is csatlakoztak a sztrájkhoz. A sztrájk sikerrel járt „...a bányászok megkapták a fizetésemelést és a természetbeni járandóságot: élelmiszert, bakancsot és ruhát." 122 Az 1943-as januári lengyel bányászsztrájk a magyar munkásmozgalom második világháború alatti háborúellenes küzdelmeinek egyik jelentős állomása volt. (Várpalotán meg - mint látni fogjuk- a magyarok támogatták lengyel bányásztársaik követeléseit.) Az ország más területein is találunk lengyel bányászokat. Több mint 100 fős lengyel bányászcsoport dolgozott a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. üzemeiben. 123 A Mátravidéki Szénbányák Rt. rózsaszentmártoni üzemeiben 40 bányász mellett 3 lengyel bányamérnök is dolgozott. 124 Várpalota szintén azon helységek közé tartozott, ahol nagy számban tartós ideig dolgoztak lengyel menekültek. Kezdetben a honvédségi lőtéren különböző katonai létesítmények építésében vettek részt. Szénbányamunkára 1942 januárjában 100 fős lengyel munkáscsoportot vezényeltek. A bányaigazgatóság azonban kévéseké a létszámot, és újabb 300 lengyel bányamunkásra tartott igényt. így a várpalotai lengyel tábor létszáma jelentősen megnőtt: még 1944. április l-jén is 526 fő tartozott a tábor állományába. 12 ' A Várpalotára érkezett lengyelek között különböző foglalkozású embereket találhatunk. „Volt köztük eredeti foglalkozásukat illetően tanár, iparos, pap, mérnök,
