Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 22. (Kaposvár, 1991)

Lagzi István: A magyarországi lengyel menekültek élet-és munkaviszonyainak néhány kérdése 1939-1945

senki nem tudhatja róluk, hogy lengyel internáltak."

57 A fő gondot elsősorban az okozta, hogy a lengyel menekültek - a magyar nyelv elsajátításának arányában németellenes propagandát terjesztettek falun, munkahelyen és mindenütt, ahol megfordultak, ahol kapcsolatba kerültek a lakossággal.

58 A munkára kivezényelt lengyel mezőgazdasági munkásosztagok soraiban egyrészt az élelmezés miatt - más helységekben is elégedetlenség volt tapasztalható. Kapuvár környékén dolgozó lengyelek arról panaszkodtak, hogy „...a kenyér rossz, ragacsos, nagyrészt élvezhetetlen."

59 A Tatabányára vezényelt lengyel munkásszázad katonái is az ellátási nehézségeket tették szóvá. Ez érthető is, hiszen a bérek viszonylag mérsékelten, az élelmiszer és iparcikkek ára pedig rohamosan emelkedett. De más problémák is adódtak. Több helyen az elszállásolás miatt panaszkodtak. A sárvári táborból Keled községbe kivezényelt altisztek kifogásolták azt, hogy idős koruk ellenére mezőgazdasági „munkára vezényeltettek." Ezt követően a H. M. 21. osztály a hadtestparancsnokságoknak olyan utasítást adott, miszerint „...idősebb és törődött altiszteket nem kellene munkára vezényelni. A munkára való alkalmasságot azonban magyar orvosnak kellene megállapítani..."

00 Általános megoldást azonban ez sem jelentett. Az igények növekedésével szaporodtak a munkásosztagok és a velük kapcsolatos problémák is. Baló Zoltán ezredes a H. M. 21. osztály vezetője a hadtestparancsnokságoknak 1940 júliusában kiadott utasításában az előbbiek ellenére - a Lengyel Katonai Képviselet egyetértésével - a lengyel munkásszakaszok szervezését szorgalmazta. „Kívánatos volna minél több... lengyel mezőgazdasági munkásszakasz ill. század szegeztessék."'

1 A menekültek munkaereje iránt megnyilvánuló nagy keresletre való tekintettel, valamint a lengyel munkavállalók illegális munkavégzése, az áttekinthetetlenné váló helyzet megszüntetése érdekében a lengyelek munkavállalásának módját 1942 végén egységesen szabályozták. A H. M. a B. M. IX. osztályának egyetértésével kiadott rendelete értelmében a munkára kiadás csakis a munkaadónak a táborparancsnokságokhoz írásban benyújtott kérelmek alapján történhetett. A táborparancsnokság szabályos írásbeli megállapodást kötött a munkaadóval. A megállapodásnak tartalmaznia kellett a fizetési, elhelyezési, lakás- és élelmezési feltételeket, valamint azt, hogy a munkahelyre és a munka befejeztével onnan a táborhelyre az utazási költséget a munkaadó viseli. A munkaadónak köteleznie kellett magát arra, hogy amennyiben a munkavállaló internált katonai személy megbetegszik vagy megszökik, ezt a táborparancsnokságnak azonnal bejelenti. A munkaadónak jelenteni kellett azt is, ha a munkavállaló mondta fel az állását. A rendelet kimondta, hogy a táborparancsnokság tudta és engedélye nélkül a munkahelyet elhagyni, azt változtatni nem szabad. Ezen tilalom ellen vétők büntetést kapnak. Ha az internált munkahelyét változtatni akarja, úgy a munkaadónál felmondással élhet. Ez minden hó 1-én és 15-én történhet 14 napi felmondással. A felmondást az internáltnak írásban kell jelentenie a táborparancsnokságnak. A felmondási idő leteltével az internált a táborba bevonulni köteles, vagy ha időközben más munkaadónál vállalt munkát, úgy a táborparancsnokság engedélyével - ha az új munkaadó őt a táborparancsnokságtól szabályszerűen igényelte - új munkahelyére távozhat.

62 A katonai menekültek munkavállalását 1943 áprilisában a H. M. további rendelettel szabályozta. Ezúttal a lengyel munkavállalók polgári foglalkozását vették alapul, szakmájuknak megfelelő munkakörbe irányították őket. A rendelet külön kiemelte, hogy a munkavállalókat a táborparancsnok és a lengyel rangidős tiszt jelenlétében tájékoztatni kell a munka-, elhelyezés-és fizetési feltételekről.

63