Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 22. (Kaposvár, 1991)

Lagzi István: A magyarországi lengyel menekültek élet-és munkaviszonyainak néhány kérdése 1939-1945

A tapasztalat azt mutatta, hogy a H. M. rendelkezések lelkiismeretes betartása sok esetben a munkaadónak sem volt érdeke. A felmondási határidőket lépten-nyomon megszegték. Az egyéni munkavállalók a kedvezőtlen munkahelyeket változatlanul felmondás nélkül hagyták ott. A gyakorlat azonban az volt, hogy a lengyel munkásokat a legtöbb helyen megbecsülték. A munkaerőhiány miatt a munkáltatók igyekeztek anyagi szempontból is megegyezni a lengyel munkásokkal. A mezőgazdaságban tapasztalható állapotok miatt a lengyel munkaerő felhasználását - mint láttuk - egyre többen és gyakrabban kérelmezték. A munkáskérő levelek tartalmából is kitűnik a (magyar) parasztság kilátástalan helyzetének, gazdasági és munkaerőgondjának súlyossága: gazdaságomban nincs férfi munkaerő, aki nap-nap után előforduló munkákat elvégezné, gazdasági cselédet itt nem lehet fogadni, s reményem sincs arra, hogy férjem katonai szolgálatból belátható időn belül visszatérhetne."

64 - írta a főszolgabíróhoz címzett levelében Kell Istvánné alsópáhoki lakos. A források szerint 1943-ban a menekültek munkára való kikérése, elfogadása mindennapos jelenséggé vált. Özv. Magyar Józsefné csopaki szőlőbirtokos szintén lengyel munkásokat szeretett volna foglalkoztatni: 75 éves asszony vagyok, egyetlen férfi családtag nélkül és egyetlen cseléd nélkül, 14 hold saját földem, állataim vannak és fiam földjei, szőlőjei [a harctéri szolgálat miatt - L. I.] megmunkálatlanul állnak."

65 Az esetleges lengyel munkásoknak a lakáson, étkezésen (fehér és felsőruha-javításon) kívül havi 50 pengő munkadíjat ajánlok fel. Noe Gyula nemestördemici esperes plébános a H. M. 21. osztályához (1943. május 19-én) küldött táviratában sokkal világosabban fogalmazott. Kérte a gazdaságában dolgozó lengyel menekült munkában hagyását: községi bizonyítvánnyal igazolom, hogy falumban és környékén nem kapok gazdasági munkást, ezért azonnali intézkedést kérek Zamorski Péter hozzám azonnali visszaadására, gazdaságom megmentésére. '^

6 [Kiemelés tőlem - L. I. ] A lengyelek (ha egyéni munkavállalásról volt szó) általában a magyar munkásoknak, alkalmazottaknak fizetett bérért vállaltak munkát. Ám voltak olyan munkaadók is, akik a lengyelekben az olcsó, kosztért dolgozó munkást látták. Erre utal többek között az is, hogy a keszthelyi főszolgabírónak többször is hangsúlyoznia kellett azt, hogy a lengyelek csupán kosztért és lakásért nem hajlandók munkát vállalni. Még abban az esetben sem tudom biztosítani a megfelelő embert, ha készpénzfizetés is lesz, mert a mezőgazdasági munkához értő kevés van közöttük és akik vannak, azok az itteni vidéken (gazdáknál) is el vannak helyezkedve." 2. AZ IPARBANÉS EG)ÉB TERÜLETEN VÉGZETT MUNKA A H. M. 21. osztályához, a katonai internáló táborokba, valamint a MagyarLengyei Menekültügyi Bizottsághoz is gyakran érkeztek lengyel ipari szakembert (alkalmazottat) kérő levelek.

68 A források szerint kezdetben a mezőgazdasági és egyéb - alkalmazott - területeken nyílott munkaalkalom, 1940 végétől azonban az iparban is növekvő számban alkalmaztak lengyel munkásokat. Már 1939 őszén számos, műszaki képzettséggel rendelkező menekültnek sikerült jól fizető munkát vállalnia. Később a tábori elhelyezési viszonyok és az alacsony zsold miatt a munkavállalás, a táborokból való kiáramlás általános gyakorlattá vált. A tisztek, altisztek polgári hivatásuknak megfelelő gyárakban, vállalatoknál sőt állami szolgálatban való alkalmazásukat kérték.