Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 22. (Kaposvár, 1991)

Lagzi István: A magyarországi lengyel menekültek élet-és munkaviszonyainak néhány kérdése 1939-1945

civil lakosság a „...lengyel internáltakat katonai hatóság által kiállított írásbeli engedély nélkül..." ne alkalmazhasson, továbbá, hogy az „...országban csatangoló és katonai hatóság által kiállított írásbeli engedély nélkül előtalálható lengyel katonai internáltakat az illető helyi hatóságok a legközelebbi katonai hatóságnak adják át."

48 Gyakori eset volt az is, hogy a mezőgazdasági munkát végző katonák munkahelyüket a táborparancsnokság tudta és beleegyezése nélkül elhagyták, „önkényesen" más, nagyobb munkabért adó munkáltatónál vállaltak munkát.

49 ,A falusi munkát szerettük, mert ehhez értettünk és otthon is paraszti munkát végeztünk. Különösen a férfi nélküli gazdaságokban volt jó dolgozni, mert itt becsülték a munkát, az igyekezetet és az élelmezés is nagyon megfelelő volt. Olykor szinte családtagnak éreztük magunkat. [...] A jó munkahely megtalálásához szerencse is kellett. Előre nem lehetett tudni ki milyen munkát követel, milyen szállást biztosít, hogyan bánik a lengyellel. Társaim elbeszélése szerint voltak olyan birtokosok, akik kis fizetésért, rossz kosztért reggeltől estig dolgoztatták az internáltakat, úgy bántak velük, mintha kényszermunkások lettek volna. Csendőrökkel fenyegetőztek."

50 Ludwik Wróblewski egykori esztergomi menekült szerint a munkafeltételek, a kereseti lehetőségek megismerése után igen sok lengyel munkavállaló az „eltávozás" mellett döntött. ,A merészebbek, meg a munkában válogatósabbak ha valami nem tetszett alkalomadtán otthagyták a munkaadót. Új állást [munkahelyet L. L] gyakran a közelben, ismerősökön keresztül könnyen lehetett találni. Volt olyan lengyel, aki egy nyáron öt-hat helyen is dolgozott, mindig ott ahol többet fizettek."

51 Még Gerlóczai Gábor ezredes, Horthy Miklós kormányzó szárnysegédjének tarnócpusztai birtokán dolgozó lengyel katonák közül is többen „eltávoztak". A vizsgálat során (1943 végén) kiderült, hogy a mezőgazdaságban dolgozó munkásszakaszokat „... az őrség kellőképpen ellenőrizni nem tudja... a szökevények Budapesten tömörülnek és ott a Lengyel Polgári Bizottságnál jelentkeznek. A Polgári Bizottság ellátja hamis névre kiállított igazolványokkal a szökevényeket és ennek alapján be lesznek utalva polgári táborokba."

52 Az 1939. II. honvédelmi törvénycikk értelmében közmunkára kirendelt lengyel katonák egy része elégedetlen volt helyzetével. Kiscenken a 312 fős munkászászlóaljból 49 karpaszományos és ugyanennyi munkaképes altiszt kijelentette, hogysem munkára jelentkezni, sem dolgozni nem hajlandók.

53 A szombathelyi III. honvéd hadtestparancsnokság - megtorlásképpen - azt javasolta, hogy a munkáshiányra és a lengyel munkások iránti keresletre való tekintettel a munkaképes altiszteket és karpaszományos lengyel internáltakat a jövőben alkalmas módon (zsoldcsökkentés, gyengébb élelmezés, kirívó esetekben büntetőtáborba helyezés stb.) munkára kell kényszeríteni.

54 A hadtestparancsnokság jelentésében kihangsúlyozta: „Elv, hogy minden munkaképes internált korához és egészségi állapotához képest dolgozzék.

55 1942 nyarán újabb, a politikával is összefüggő munkamegtagadás volt a kapuvári Eszterházi hercegi uradalomban. Az uradalom intézője 29 lengyel munkást visszaküldött a fertőszentmiklósi táborba, mert azok - parancsnokuk, Boleslaw Bulakowski törzsőrmester leváltása miatt - megtagadták a munkát. Bulakowski felváltására küldött lengyel altisztet a munkamegtagadók „Hitlerbérencnek" nevezték, és a munkát továbbra is megtagadták.

56 A közigazgatási hatóságok növekvő aggodalommal figyelték a munkabeszüntetéseket. A hivatalos megítélés szerint a veszélyt növelte az is, hogy 1942 nyaráig a menekültek zöme megtanult magyarul „...eredeti katonai ruhájukat levetve, itt csináltatott civil ruhákban járnak, úgy, hogy