Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 22. (Kaposvár, 1991)

Lagzi István: A magyarországi lengyel menekültek élet-és munkaviszonyainak néhány kérdése 1939-1945

akartak élni a helyzet adta lehetőségekkel. „Mi a [mezőgazdasági - L. I.] munkára jelentkező [lengyel katonai - L. I.] internáltak néhány hónapig dolgoztunk, majd az őszi munkák után visszatértünk a táborba. A tábori fegyelmet, kosztot és szállást nehéz volt újra megszokni. A megtakarított pénzen kívül újra a havi zsoldra voltunk utalva. Novemberben és decemberben fegyelmezetlenség (kimaradás, italozás) miatt tíz-tizenöt katonát fenyítettek meg. Sokan rossz célra költötték el megtakarított pengőiket - olvashatjuk Wladyslaw Soltys visszaemlékezésében - majd a táborparancsnokságot, meg a sorsot okolták amikor pénzhiányban szenvedtek, s valami apróbb dolgot szerettek volna vásárolni. A pénzt bizony sokan nem tudták beosztani. A családtól távolra kerülve sok honfitársam lába alól kicsúszott a talaj. Ezek alkották a fegyelmezetlenek, örökké elégedetlenek, sértődöttek csoportját. Voltak olyanok is, akik egyszerűen nem akartak dolgozni, azt hajtogatták, hogy a magyar államnak kötelessége őket eltartani."

43 A lengyel mezőgazdasági szakemberek alkalmazására más területen is számos példát találhatunk. Stanislaw Wyszynski őrvezető, a mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Főiskola kísérleti telepén tevékenykedett. Amikor Wyszynski őrvezető „szabadsága" lejárt, a kísérleti telep vezetője a katonai hatóságoktól a lengyel kutató alkalmazásának meghosszabbítását kérte. A levelet jellege miatt érdemes hosszabban idézni. „Mély tisztelettel kérem, hogy Wiszynski (Wyszynski) Stanislaw lengyel internált őrvezető további... tartózkodását engedélyezni kegyeskedjék... a nevezett kiváló szakmunkás, aki egyrészt a magyaróvári m. kir. Gazdasági Főiskola növénytermesztési kísérleti telepén, másrészt a Kisalföldi Zöldmező Szövetség kísérleti telepein minden munkaágban egyaránt nagyon használható. Amennyiben Wiszynskinek el kell távoznia [Mosonmagyaróvárról - L. I.] pótlása egyáltalán nem lehetséges, így a motorikus talajművelés lehetetlenné válik, és a [kísérleti - L. I.] termesztés folyamata megszakad. Magyar szakértő hiányában a jól bevált idegen szakmunkások nagyon értékes szolgálatot tehetnek termesztésünk és közellátásunk érdekében.

44 Az esztergomi hercegprímási uradalom egyik részlegében Tadeusz Wojtowski segédtisztként havi 2Ü0 pengős fizetésért dolgozott.

4

' A menekültek közül többen szakmai tudásuk felfrissítése és tapasztalatszerzés érdekében próbáltak elhelyezkedni. Erwin Friedherg százados több hónapi szabadságot kért, levelében a következőket írta: „Miután az itteni besztercei gyümölcsészetet elméletileg és gyakorlatilag tanulmányoztam, Pusztaszentistvánon az aratásnál szeretnék jelen lenni, hogy gazdasági tanulmányaimat úgy gyakorlatilag, mint elméletileg szakvezetés mellett tudnám befejezni."

46 A mezőgazdaságban dolgozó lengyel menekültek ellenőrzése igen körülményes volt, ez hamarosan köztudottá is vált. Az Újdörögd-pusztai II. lengyel műszaki munkászászlóalj állományába tartozó katonák közül a kedvezőtlen tábori elhelyezés miatt iparkodnak a táborból megszökni, és a mezőgazdasági munkák alkalmával szerzett ismeretségüket felhasználva magánosoknál [parasztgazdáknál - L. I.) próbálnak munkát találni."

4 A visszaemlékezések szerint a lengyel katonai személyek szívesen vállaltak munkát falun, a mezőgazdaságban. Az idénymunka során a zsold (napi 20 fillér) mellé szerzett jövedelem formája is vonzó volt. Ismeretségek, barátságok kötődtek a munkavégzésnél, a menekültek jelentős részét családtagként kezelték, így érthető, hogy később bújtatásukra is vállalkoztak. Az „engedély" nélkül munkát vállaló katonák száma jelentős lehetett, mert a H. M. 21. osztálya oly értelmű rendelet kiadását tervezte, melynek következtében a