Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 22. (Kaposvár, 1991)
Somssich Pongrác (összeállítása): Részletek gróf Somssich László (1874-1956) emlékirataiból
Gömbös katona volt, intelligens, de rendkívül hiú és törtető ember, aki személyes pozícióját a növekvő Németország hatalmára támaszkodva próbálta megerősíteni. Nekem egy személyes incidensem is volt vele: Egy ízben összeszólalkoztunk a parlamentben, mialatt a vita hevében Gömbös latin idézetébe egy lapsus lingui csúszott: „Inter duos litigantes gaudeamus igitur" (ahelyett, hogy ..Inter duos litigantes tertia gaudet"). Ez természetesen derültséget okozott, ami Gömbös önérzetét mélyen sértette. Röviddel utána magához kéretett, hogy kimagyarázkodjunk, 1 ídvarias volt, s nagyjában azt mondta, hogy minden kritikát, bármilyen szigorú is legyen, szívesen meghallgat, de kéri, hogy azt a jövőben négyszemközt tegyem! Gömbös halálával aztán mérséklődött a németbarát politika, de bizonyos körökben, sajnos sokszor katonai körökben teret nyert. A zsidókérdés problémája pedig a szenvedélyeket még magasabbra csigázta. Sok oportunista remélte, hogy a zsidók kizárásával magasabb pozícióba kerül, vagy anyagi előnyökhöz jut. „Ebben az időben volt a nagy névmagyarosítási mozgalomban, mehet főképpen Hóman kultuszminiszter igyekezett keresztülvinni, így 7 főképpen állami tisztviselőket és katonatiszteket kényszerítettek idegen hangzású nevük magyarosítására. Voltak, akik szívesen tették, de voltak akik becsületes nevüket, ha esetleg német hangzású is volt, meg akarták tartani. Ismert história, hogy Binder tábornok, aki e néven lett nemzetközi hírű lovas, nem akarta nevét megváltoztatni, de ha ez elkerülhetetlen - így Binder -, akkor kérem azt „Bömbösre" változtatni. Bindert erre nyugdíjazták, de nevét megtartotta. Egy 7 környékbeli (azt hiszem göllei) jegyző, ki a ..Busch" nevet viselte, kérte, hogy magyarosítsák „Bús"-ra. Ezt megtagadták, mire Busch atyámhoz jött tanácsért. A Hóman kultuszminiszterhez írt levél válasz nélkül maradt. Atyám egy 7 legközelebbi parlamenti interpellációjában, az erőszakos névváltoztatás ügyében, lerövidítve, körülbelül a következőket mondta: „1 la I ióman miniszter úr olyannyira tart tisztviselői névmagyarosítására, indokolt lenne személyes jópéldával elöljárni (azaz Hóemberre magyarosítani ). Busch megkapta az engedélyt, hogy Bús lehessen, Hóman nem lett Hóember, de atyámat sem ő, sem Gömbös nem szívelték." ( S. P, ) 1938. június havában volt Budapesten az Eucharistikus Kongresszus, melyen 22 bíboros vett részt, köztük Eugenio Pacelli, a későbbi XII. Pius pápa. Feleségemmel az összes szertartáson részt vettünk. Első nap a Bazilikából a Hősök terére induló menetre óriási égiháború és zápor szakadt le. Tökéletesen átáztunk, de senki sem hagyta el helyét. Mire a Hősök terére értünk, kisütött a nap, s ott adta áldását Pacelli bíboros a több százezerre menő embertömegre. Másnap a Parlament előtti teraszon mondott misét, majd az akkori kultuszminiszternél, Teleki Pálnál volt a püspökök és a magyar közéleti személyek részvételével a díszebéd, amelyen Serédi hercegprímás mutatott be bennünket Pacelli bíborosnak. Este a kormányzó adott fogadást a Várban. De a harmadik nap volt a legszebb látványosság, mikor Pacelli bíboros az oltári szentséggel a kezében a Duna-parton hajóra szállt egész kíséretével, s ott imazsámolyra térdepelve végighajózott a Margitszigetig és vissza, míg a hajó az egész úton reflektorok fényétől volt megvilágítva. Ezalatt a Gellért-hegyen hatalmas kereszt volt kivilágítva. Ez a sok ceremónia persze rendkívül fárasztó volt a pápai delegátus számára, aki aszkéta életű ember volt, és a földön szokott aludni. Mint környezetétől hallottuk, kivitette éjjel az ágyát a szobájából, nehogy kísértésbe jöjjön a fárasztó napokon abba belefeküdni,
