Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 22. (Kaposvár, 1991)

Somssich Pongrác (összeállítása): Részletek gróf Somssich László (1874-1956) emlékirataiból

1938-ban kineveztek a Magyar Nemzeti Bank alelnökévé. Ez a többi elfoglaltságom mellett állandó és folytatólagos munkát jelentett Budapesten, s még kevesebbet mehettem haza. Ezen hivatalomból kifolyólag szoros együttműködésben dolgoztam Baranyai Lipóttal, a bank vezérigazgatójával, aki kiváló pénzügyi szakember és kedves barátom volt, valamint Imrédy Bélával, a bank akkori elnökével. Imrédy rendkívül intelligens, erélyes ember volt és nemzetközi vonalon is elismert pénzügyi szaktekintély. Törtető és nagyon ambiciózus személyisége miatt az együttműködés nem volt mindig könnyű. Politikai beállítottsága pragmatikus, realista, inkább konzervatív volt, legalábbis ekkor. Közben a nemzetközi események szédületes gyorsasággal követték egymást. Az „Anschluss", vagyis Ausztria bekebelezése után a hitleri Németország nyugtalanító közvetlen szomszédságát mindig jobban éreztük. Imrédy miniszterelnökké való kinevezése pillanatában, sokan várták erélyes személyiségétől, hogy bizonyos fokig gátat vet a folyton növekvő náci befolyásnak. Egy emberben a csalódás mindig keserű, de ez hatványozott mértékben érinti az embert, mikor egy olyan pozícióban lévő államférfiról van szó, akiről azt hittem, hogy jól ismerem. Még máig sem tudok kielégítő magyarázatot találni Imrédy 180 fokos politikai pálfordulására és hirtelen átállására a szélsőjobboldali vonalra, melyet még a túlzott személyi ambíció sem a visszacsatolt magyarlakta területekért a németek irányában tanúsított „hálaérzés" sem magyaráz meg eléggé. A sors iróniája, hogy az erősen zsidóellenes politikát folytató Imrédy éppen saját származásának banánhéján csúszott el. Utódja Teleki Pál lett, aki természetesen mindent megpróbált, hogy az elveszett kisebbségeinket visszaszerezhessük békés eszközökkel, de semmi olyant nem akart tenni, ami hazánkat a németek felé lekötelezné. A német befolyás ellensúlyozására mindent megtett, hogy az ország kapcsolatait más irányba próbálja megerősíteni. így először Olaszország felé, amely akkor még nem volt teljesen elkötelezve Hitler oldalán, sőt akkor abban is volt remény, hogy expanziós terveire Mussolini mérsékelő hatással lesz. A barátsági szerződés Jugoszláviával ugyancsak a német terjeszkedés fékezésére volt szánva. De a háború kitörése és Hitler kezdeti lehengerlő sikerei keresztülhúzták ezeket a számításokat. Teleki mindent megtett a nyugati hatalmakkal, főleg Angliával való kapcsolat felvételére, igyekezett kipuhatolni, milyen effektív segítségre számíthat Németországgal szemben. Teleki első prioritása volt Magyarországot a háborútól távol tartani, de számolni kellett mindig a hatalmasabb és agresszívabb szomszédjával, Hitlerrel. Annál is inkább, mert a szélsőséges nyilas párton kívül józanabb politikusokat is megszédített az aktív német propaganda és a kezdeti nag}' hadisikerek. Hitler már kétszer kért átvonulást magyar területen: először Lengyelországba, amit a magyar kormány megtagadott. Azután Romániába (a petróleumforrások megszállására). Ezt már nem lehetett egyszerűen visszautasítani, de csak nagyon hangtalanul, éjjeli vonatszerelvényeken, majdnem észrevétlenül történt. A harmadik esetben már nem „kérés"-ről volt sző, hanem kimondott ultimátumról Jugoszlávia hátbatámadására magyar területen keresztül.