Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 22. (Kaposvár, 1991)

Somssich Pongrác (összeállítása): Részletek gróf Somssich László (1874-1956) emlékirataiból

Egy alkalommal a magyar mezőgazdasági érdekeltségek vezetői tisztelegtek a várban Károly királynál. Az OMGE akkori elnöke Zselénszky Róbert bemutatott bennünket a királynak, aki fiatal, jóakaratú, de tapasztalatlan ember volt és a politika labirintusában nem volt kellőképpen informálva. A küldöttségünkben lévő Szabó István kisgazdapárti képviselőt túláradó örömmel, majdnem megölelte, ami kissé népszerűséghajhászás benyomását tette. Egyébként a mindkét trónjától megfosztott király kétszeri rosszul előkészített visszatérési kísérlete Magyarországra, csak megerősítette, hogy a helyzetet nem reálisan ítélte meg. 1918 áprilisában megválasztottak az OMGE alelnökévé, s ugyanez év decemberében Zselénszky Róbert lemondása után, annak elnökévé. Alelnökök, Miklós Ödön, Piukovics József és Székács Elemér voltak. Ez évben, mikor Hadik János közélelmezés-ügyi miniszter helyébe Windischgraetz Lajos lépett, aki semmit se értett a gazdasági problémákhoz, a Haditermény R. T. elnöki állásáról lemondtam. A vesztett háború után szomorú és zavaros idők következtek. 1918 novemberében meggyilkoltak Tisza István volt miniszterelnököt. 1919-ben eljegyeztem Széchenyi Máriát. Esküvőnk júniusban volt Somogyváron szűk családi körben, csak 12-en voltunk. Ez évben vette át a hatalmat a Tanácsköztársaság. Minden nagyobb birtokot kommunizáltak, így természetesen az enyémet is. Azonban a kaposvári központ engem bízott meg azok további kezelésével, sőt azonkívül több szomszéd birtok felügyeletével is. így került Várda, Csombárd, Bodony, Felső Bü, Újfalu stb. azaz több mint 15 000 hold a felügyeletem alá. Hetenkint be kellett mennem Kaposvárra a kerületi főnökhöz. Egy szép napon behívtak Kaposvárra a kommunista központba, és tudatták velem, hogy a budapesti Földművelésügyi Minisztérium akarna engem ott felhasználni és alkalmazni. Távozásom ellen munkásaim és alkalmazottaim élénken tiltakoztak. Hogy ezért, vagy más okból-e, nem tudom, mindenesetre pár nap múlva kaptam egy telefonértesítést, hogy a dolog tárgytalan, maradjak a helyemen. Augusztusban megbukott a Tanácsköztársaság, mert a román csapatok bevonultak Budapestre, A vármegye vezetősége engem kért fel, hogy menjek fel Budapestre, s kérjek az új kormánytól egy kormánybiztost, hogy vegye át a megye közigazgatását. Erre a célra rendelkezésemre bocsátottak egy autót, mert a vonatközlekedés akkor igen bizonytalan volt. Sikerült is az ügyet a kormány illetékeseivel elintéznem. Közben lassan megnyugodott a helyzet. Először Friedrich István, majd Huszár Károly volt a miniszterelnök. Lassan megindult a munka. Az OMGE-ben is lehetett rendes üléseket tartani. 1919 novemberében vonult be Horthy Miklós tengernagy a magyar csapatokkal Budapestre. A trianoni béketárgyalások (1920) 1919 november havában levelet kaptam Huszár Károly miniszterelnöktől, melyben felszólított a magyar kormány megbízásából, hogy mint mezőgazdasági főmegbízott vegyek részt az 1920. január elején megnyíló párizsi béketárgyalásokon. Ekkor hazánk területének nagy része már a kisantanthatalmak megszállása alatt állt, s így előrelátható volt, hogy a győztes hatalmak részéről nem számíthatunk sok