Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 22. (Kaposvár, 1991)

Somssich Pongrác (összeállítása): Részletek gróf Somssich László (1874-1956) emlékirataiból

megértésre. A kitüntető megbízatást azért készségesen elfogadtam. Csak egész halvány, ha nem is realista reményem támadt, hátha akad az angol, francia, vagy az olasz vonalon régebbi ismeretségemből valaki, aki bármi módon is megértést tanúsítana ügyünkben. Bizottságunk elnöke gróf Apponvi Albert volt. Az öt főmegbízott: Popovich Sándor, a Magyar Nemzeti Bank későbbi elnöke, Walkó Lajos pénzügyi államtitkár, Bethlen István, Teleki Pál és csekélységem. További tagjai Láng Boldizsár vezérkari ezredes és Csáky Imre a külügy részéről. Hogy a békejavaslatra gyors és szakszerű írásbeli választ adhassunk, számos szakértő, titkár és titkárnő egészítette ki a küldöttséget, mely vagy 50 főből állt. Bármily reménytelennek látszott helyzetünk, fontos volt, hogy hazán legkiválóbb szakemberei válaszát bármilyen kérdésre az antanthatalmak nyelvén, azaz franciául, angolul és olaszul adhassuk meg. Velünk utazott még megértő jóakarónk, Brandholz amerikai tábornok is. A háború végén tönkrement és a megszállók, főleg a románok által kifosztott állami vasút dacára sikerült egy különvonatot összeállítani, egy szalonkocsival, amely tanácskozóhelységként szolgált. Az indulás 1920. január 5-ére volt kitűzve. Az egész magyar kormány és Horthy Miklós hadsereg-főparancsnok búcsúztatott bennünket a Keleti pályaudvaron. Útközben több magyar városban kellett megállnunk, ahol mindenütt nagy tömeg várt, és lelkesen üdvözölték Apponyit, sikert kívánva, azon reményüknek adva kifejezést, hogy sikerülni fog elfogadható békefeltételeket kieszközölni. Amilyen megható volt ez az őszinte egyetértő szimpátia kifejezése, annyira keserű volt az a tudat, hogy milyen kevés remény van a bizonyára kemény békefeltételek enyhítésére. Ezt Apponyi válaszbeszédeiben nem is titkolta, csak azt ígérte, hogy mindent megteszünk hazánk becsületének megvédése érdekében. Hogy a fogadtatás légköre milyen lesz, azt hamarosan érezhettük. A határon egy francia tiszt fogadott. A kézszorítást rövid fejbiccentés helyettesítette. Tehát nyilván felsőbb parancsra - a békeszerződés aláírásáig ellenségként leszünk kezelve. Vonatunk kétnapos utazás után egy elhagyatott párizsi pályaudvarra futott be. Itt egy angol, francia és olasz vezérkari ezredesekből álló kisebb katonai bizottság fogadott bennünket. Az olasz kézszorítással, a francia fejbiccentéssel köszöntött. A küldöttség vezetője Henry francia ezredes Apponyival indult el a hivatalos autóban, míg a többi tiszt a delegáció egy-egy tagját kísérte. Párizs egyik külvárosában Neuillyben, a Bois de Boulogne erdő közepén fekvő „Chateau de Madrid" nevű szállodában szállásoltak el, Az „Örizetünkre" kirendelt tisztekből álló bizottság állandóan jelen volt. Henry ezredes közölte, hogy szabadon mozoghatunk a Bois de Boulogneban és Neuilly városkában, de ha Párizsba akarunk menni, ezt előre be kell jelenteni, és ez csak egy detektív kíséretében történhet. Esetleg Párizsban élő ismerőseink felkeresése, vagy látogatók fogadása nincs engedélyezve - közölte udvariasan, de határozottan Henry ezredes. Egyszóval internálva voltunk Neuillyben és bármilyen személyes kapcsolat felvétele szigorúan tilos volt. Bethlen István mellett kaptam szobát, kivel közös fürdőszobánk volt. Titkárként nemeskéri Kiss Sándort (későbbi követet) osztották be mellém. Sokszor sétáltunk a Bois de Boulogne erdőben kedves barátommal, Popovich Sándorral. Neuilly éttermeit is szabadon látogathattuk. A lakosság részéről, kik láthatóan tudták, hogy ellenséges ország képviselői vagyunk, nem volt ellenséges magatartás észlelhető. Inkább diszkrét érdeklődéssel néztek és látható megnyugvás-