Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 22. (Kaposvár, 1991)

Király István: Nagyatádi Szabó István és a Kisgazdapárt 1919. március 19. és 1919. november 30-ika között

Ellenkezőleg; a szakadék a Kisgazda Párt és a szocialisták között beláthatatlanul megnőtt. A nagy politikai kudarcot a kaposvári direktóriumban igen nehezen viselték el. Ezért kellett a Somogyi Vörös Újság április 24-iki és a május 11-iki számában újra visszatérni az ügyre, hogy aztán soha többé ne bukjon föl újra a Somogyi Vörös Újság lapjain. Nagyatádi Szabó István 1919. augusztus 1. után sokszor kényszerültarra, hogy beszéljen az erdőcsokonyai találkozóról: a kaposvári direktórium emberei „...arra akartak bírni, hogy nyugtassam meg a kisgazdákat, hogy a kommün nem fogja bántani őket. Belépésre fel sem szólítottak."

29 A történésznek, az olvasónak el kell gondolkoznia azon, hogy Nagyatádi készsége a politikai kontaktus felvételére a szocialistákkal nem azért állt elő, mert hirtelen meggyőződött a kommunizmus helyességéről, hanem azért, mert veszélyben látta a kisbirtok tulajdonjogát, a kisgazdák politikai jogait, hiszen őt is megfosztották szavazati jogától.

30 Mivel már március elején hajlandóságot mutatott a somogyi nagybirtokok szocializálásánál a kompromisszumra, az a remény csillant meg a somogyi szocialista vezetőkben, hogy Nagyatádit teljesen befoghatják az őket támogatók igen megfogyatkozott táborába. Mint a vízbe fulladt ember, úgy kapaszkodtak minden szalmaszálban! Mikor Erdőcsokonyán kiderült, hogy teljesen tévesen ítélték meg Nagyatádi politikai kontaktuskeresését és kompromisszumkészségét, félve a paraszti tömegek fokozódó tartózkodásától, unos-untig hangoztatták, hogy Nagyatádi Szabó István az elvtársuk, még ha vannak is apró nézeteltérések közöttük. Május 11-én a kudarcot vallott akciót így zárták le-: ,A kisbirtokot nemcsak el nem veszi a kormány, hanem az arra eső adót is elengedte és a kisgazdák teljes egyetértésben vannak a kormánnyal, úgy, hogy az egész Kisgazdapárt vezérükkel, Nagyatádi Szabó Istvánnal az élen már hetekkel ezelőtt belépett a Szocialista Pártba."

31 Annak a furcsa politikai csapdának, ami ezt a hazugságot kiváltotta, van még egy komponense, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni; ez pedig Latinca Sándor személyisége. Ő úgy jött Somogy megyébe, hogy az agrárproletáriátus szervezetének, a Földmunkás Szövetségnek lett a titkára. Sokat járta már az őszirózsás forradalom időszakában a falvakat és a pusztákat. A forradalom légkörében lépten-nyomon találkozott a parasztság óriási vágyával, hogy földtulajdonhoz juthasson. Ő az a határozottan baloldali szocialista a kaposvári szocialista vezetőségben, aki képes volt megérteni, hogy óriási a parasztság körében az igény a földre. Miközben azt is le kell szögezni, hogy nem utasította el a szövetkezeti keretek között tartott nagyüzemi gazdálkodást. Hamburger merev és a valóságtól elrugaszkodott álláspontjával szemben Latinca egy kompromisszumos álláspontot képviselt.

32 Nagyatádi Szabó egész politikája - különösen március 10-ike körül - szintén kínálta a kompromisszumot. Tehát ez is hozzájárult ahhoz, hogy már előzetesen hitték Kaposvárott; sikerülni fog a forradalomnak bekapnia Nagyatádi Szabót és a kisgazdamozgalmat. A történészeket mindeddig zavarta az, hogy 1919 tavaszán és nyarán Nagyatádi Szabó a Szocialista Pártba való belépését és a kommunista társutasságát nem cáfolta és nem tiltakozott ellene. Itt mindössze csak annyit kell megjegyezni, hogy az egypártrendszerben, ahol a sajtómonopólium elengedhetetlen kellék, Nagyatádinak nem volt lehetősége a cáfolatra. Nagyon valószínűnek tartom, hogy nem különösebben erőlködött, hogy ezt megtehesse, bár ő maga tett említést arról, hogy nem közölték tiltakozását: ,Akik, azt kérdezik; miért nem cáfoltam meg a hírt,