Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 22. (Kaposvár, 1991)

Király István: Nagyatádi Szabó István és a Kisgazdapárt 1919. március 19. és 1919. november 30-ika között

tudhatnák, hogy ez lehetetlenség volt. Nem voltak más lapok, mint a kommunista újságok, azok pedig cáfolatomat egyszerűen nem közölték."

33 De azt is meg kell jegyezni, hogy Nagyatádi Szabó István már korábban is bizonyos apátiával szemlélte a szocialisták erőlködését, hogy felborítsák a polgári rendet. Ezért egy kissé feleslegesnek tartotta a cáfolatot. Az ő véleménye szerint a szocialista elképzelések keresztülvitelére még nem érett meg az idő. Ezt már a március 11-én tartott közös kisgazda-szocialista gyűlésen is félreérthetetlen módon elmondta.

34 Nagyatádi Szabó paraszti magatartását a proletárdiktatúra időszakában a türelem, a kivárás, az óvatosság és egy bizonyos félénkség jellemzi. Ez nem volt egyedi, hanem nagyon is általános az 1919-es Somogy megyében. A Nóvák János-féle magatartást, aki járta Dél-Somogyot és lázított a tanácskormány ellen, kivételnek kell tartani, és Nagyatádi Szabó sem értett vele egyet. Az egész paraszti életforma évszázados tradíciója sugallta mindezt, hiszen a török hódoltság óta annyi politikai vihart ért meg Somogy megye és az ország, hogy 1919 nem tudta a paraszti kedélyeket annyira felkorbácsolni, hogy a parasztság a lázadás állapotába jusson. A falu mindig maradt, a paraszt tavaszról tavaszra szántott és vetett, a nagy küzdelem a természettel a mindennapi kenyérért a butának és ostobának nézett parasztnak nagyobb ívű horizontot adott, minthogy az elmúlás jegyeit magán viselő proletárdiktatúrával huzakodjon, lázadozzon ellene. A parasztpolitikus Nagyatádi Szabó István mindezt tudatosabban érezte, és népét csendre intette. A proletárdiktatúra embereivel a jövőről érdemi vitát nem folytatott Erdőcsokonyán, csak az elhárítás és a túlélés érdekelte. Hiába harangozták be, hogy ott lesz az egész kisgazda vezetőség, Nagyatádi Szabó István csak egymaga várta a kaposvári direktórium embereit. De micsoda felelőtlenség lett volna odacsődíteni a kisgazda-vezetőséget, hogy aztán a terrorista Lenin-fiúk - politikai ellenállást tapasztalva - elfoghassák őket? Nagyatádi politikai bölcsessége, politikai ösztönei ettől jobban működtek, és egy szál magában várta a politikai tárgyalófeleket. Magatartását, taktikáját az a politikai etika határozta meg, amit később az 1919-es kaposvári márciusi eseményekre vonatkoztatva így fejtett ki: „Eltekintve attól, hogy én eddig még soha bajba nem juttattam azokat, akik utánam jöttek, a fent leírt körülmények között és annak tudatában, hogy az ország fegyveres ereje akkor már teljesen a Szociáldemokrata Párt kezében volt, azt hiszem, ők is elismerik, hogy a vérontás felidézése a legnagyobb gonosztett lett valna."^ A szimplának és egy bizonyos mértékig érthetetlennek látszó 1919-es Nagyatádi-magatartás a fent elmondottak alapján nagyon is világossá válik. Az őszirózsás forradalom egyik minisztere csak úgy máról holnapra ott hagyja a magyar politika fő helyét, Budapestet és visszatér egy olyan dél-somogyi kisközségbe, aminek a nevét is elég nehéz kibetűzni a térképről. Újra parasztember lesz, és teszi a dolgát a földeken úgy, mintha az elmúlt 12 évben nem is játszott volna fontos szerepet a magyar politikában. Átadta helyét zokszó nélkül olyan szocialista politikusoknak, akikkel teljesen egyenrangúnak érezhette magát, hiszen mögötte is felsorakozott legalább akkora tömeg, mint Garami, Kun, Böhm vagy Landler mögött. Nem hiszem, hogy ez túlzott szerénységnek lenne a jele. Inkább arról volt szó; megértette, hogy a kusza nemzetközi helyzetben, amikor a háború vége forradalmakba torkollott Európa sok vidékén, nem lehet kiegyensúlyozott nemzeti politikát folytatni. Azt hiszem, hogy belpolitikailag is olyan forgószélbe került, aminek előjelei ugyan már a századfordulótól készülődtek, mégis a háború kínjai közepette ellepleződtek. Olyan váratlanul érte a szocialista fordulat a politikában 1919. március 21-én, hogy a parasztpolitikus Nagyatádi Szabónak nagyon is szüksége volt arra, hogy újra igazi paraszt legyen.