Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 22. (Kaposvár, 1991)

Szita László. A dualizmuskori népiskolák államosításának nemzetiségpolitikai vonatkozásai Somogy megyében

A vallás- és közoktatásügyi minisztérium, látva a községek ellenállását, Kaposvár és Szigetvár iskoláinak államosítási tervét támogatta. így 1898-tól a Kaposvári Központi Elemi Iskola, a Széchenyi téri, a Petőfi utcai, a Szigetvári Külvárosi, a Kaposvári Fő utcai állami elemi fiú- illetve leányiskolák kezdték meg ebben a jellegben működésüket. Szigetváron 1904-ben jött létre állami fiú- és leányiskola. A többi később, egy újabb nagy kísérlet során, amely 1906. tanévben indult, az 1898-ban már egyszer csődöt mondott elvek alapján.

19 Az 1906. évi iskolaállamosítási tervek és felmérések Somogy! megyéében Az országos kormánykezdeményezést és annak eredménytelenségeit több dolgozatunkban összefoglaltuk. Most csak utalnánk arra, hogy a VKM 1906-ban valamennyi vármegye tanfelügyelőjét alapos, minden szempontot figyelembe vevő felmérések sürgős elvégzésére utasította. Somogy megyében az 1906. november 11-én kelt miniszteri rendelet konkrét államosítási utasítást tartalmazott. Eszerint újra felvetette a Dráva menti horvát jellegű falvak iskoláinak felmérését, valamint Kelevíz, Kuntelep, Barcs, Gyékényes, Szerdahely-telep, Kiskeresztúr, Szentgáloskér, Ráksi, Nemeske és Hencse községekben állami iskolák szervezését, illetve alapítását.

20 Az 1906. évi munkálatok indítása már lényegesen több realitást tartalmazott. A kormányzat el kívánta érni, hogy megfelelő helyi pénzügyi alapot teremtsenek a szükséges alapítási feladatokhoz, majd a működtetéshez. Javasolták a helyi járadékok visszaengedését és ezekre felvehető kölcsönök felhasználásának jogát, az állami egyenesadó 5%-ának igénybevételét stb. A felméréseknek tartalmaznia kellett, hogy a képviselőtestület milyen konkrét kondíciókat tud biztosítani az állami iskola engedélyezése esetén. Vállalja-e pl. a tanítói nyugdíjjárulék fizetését, milyen mértékű karbantartási hozzájárulást biztosít az iskolai objektumokhoz, nagyobb felújításokhoz. Ugyanekkor a miniszteri leirat leszögezte azt is, ahol fontos „állami" vagy „szociális" érdek áll fenn, ott tisztán állami költségen felállítja az iskolát. Noha ez a nemzetiségi kérdés újbóli felvetését jelenti, de érdekes módon - talán 1898. évi kísérlet sikertelenségének a hatására - Somogyban sem kapott most olyan nagy hangsúlyt. Új vonás az ideológiai és politikai előkészítésben, hogy a szociális szempontokat együtt említik az „állami" érdekkel. Ugyanis közben a legkülönbözőbb felmérések során nyilvánvalóvá vált a katasztrofális valóság. A kormányzati és megyei tanügyirányítás rádöbbent arra, milyen hatalmas számú magyarországi helységben sem felekezeti, sem községi, és természetesen állami népiskola sincsen. Ismét megszólalt Olay Lajos képviselő, aki kissé dezavuálva Tallián főispánt „gyenge kezűnek", Hetyei püspököt lekezelően „jóhiszeműnek" aposztrofálva, a Dráva menti horvát községek iskoláinak magyarosítását szorgalmazta, állami iskolákat követelve. A kultuszminiszterhez írt leveleiben és az új főispánhoz küldött tervezetében azt bizonygatta, hogy megindult egy erős disszimiláció e térségben, s a horvátok részéről állandó hangulatkeltés az itteni rokonaik ellen, akik „lélekben a magyarsághoz kezdenek húzni, de a magyar beszéd állandó használatával is kifejezik a magyar haza iránti vonzódásukat". Máskor viszont azt bizonygatta magához Apponyihoz írt levelében, hogy a magyarosítás olyan sikeres volt ezekben a falvakban, hogy szükségtelen szinte az ígért támogatás, mert önmaguk kérik már az állami iskola felállítását, saját költségeiken. A helyi sajtó is eléggé ellentmondásosan