Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 21. (Kaposvár, 1990)

Varga Károly: Farkas Ferenc dél-dunántúli pásztorember élete

FARKAS FERENC DÉL-DUNÁNTÚLI PÁSZTOREMBER ÉLETE DR. VARGIIA KÁROLY Bevezető Ennek a kis tanulmánynak Somogy megyei kiadványban történő közreadását két körülmény támasztja alá. Az első az, hogy a szóban forgó Riticspuszta a dolgozat megírása idején még Somogy megyéhez tartozott, a második pedig az, hogy az életrajzi vázlat szerint a bemutatott pásztorember állomáshelyeinek többsége Somogy megye területén feküdt. — Talán nem érdektelen közreadni az alábbi sorokat, mert Illyés Gyula körképe, a „Puszták népe" (Bp. 1936.) megjelenése után ezzel a munkával megkezdődött a somogyi, a zselici „puszták népének" az a vizsgálata, amelyet végül is a kedvezőtlenül alakult körülmények nem engedtek kibontakozni és folytatni. A dolgozat 1938. június 7-én pályadíjat nyert néprajzból Szegeden, az Állami Polgári Iskolai Tanárképző Főiskolán. Továbbfejlesztett változatát ugyanott a magyar irodalom tanszéke jeles érdemjeggyel fogadta el szakdolgozatnak. Mivel abban az időben csak részletek jelenhettek meg a munkából (1. Irodalom!), talán nem érdektelen most, 50 esztendő múltán, a Somogy megyében akkor jelentkező nép- és honismereti kezdeményezésre, a Zselic értékeit föltáró törekvésekre rámutatni. Teljesebb képet most azért nem kaphat az olvasó, mert ma már csak a munka megmaradt és előkerült részeivel rendelkezünk. Az akkor gyűjtött teljes anyag: dalszövegek és lejegyzett dallamok, mesék és mondák a háborús események következtében megsemmisültek. Közlésünk betűhíven követi az eredeti dolgozatok szövegét. Az első rész Riticspuszta történetének és szociográfiájának vázlatát adja. — A második részben Farkas Ferenc rövid életrajza olvasható 1937-ig, ahogy azt az akkor már öreg, de még mindig szolgáló pásztor elmondotta. — Az életrajz záró bekezdését az 1945 utáni adatok alkotják. — A harmadik rész 4 dalt mutat be a „nótafa" hatalmas anyagából. Az elveszett dal-lejegyzésekre csak azok a „kutyanyelvek", cédulák utalnak, amelyek Farkas Ferenc és fia józsef följegyzett 475 dalának kezdősorát őrizték meg. A dalok egy töredékéről fonográf-fölvétel is készült. Ez az anyag Berlinbe került a Volksliedarchiv-ba (Schloss.) Belőlük néhányat még 1938-ban elhasznált röntgenfilmlemezre átjátszva, 1981-ben átadhattam Okvai Imrének, illetve a Magy. Tud. Akadémia Népzenetudományi Intézetének. A dallamok új lejegyzését és a hozzájuk fűzött közléseket is neki köszönöm. Szomorúan kell megállapítanom, hogy az öreg dalosnak az eredeti dolgozathoz mellékelt arckép-fotója nem volt pótolható.