Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 21. (Kaposvár, 1990)
Reőthy Ferenc: Fejezetek a dél-balatoni borvidék XVIII—XX. századi történetekből (2. közlemény)
1 1. Csárdák, kocsmák, vendégfogadók A falusi, pusztai, útszéli csárdákat uradalmak, a földesurak létesítették, és bérlőknek adták ki. A földesúr, egy településen belül többet is fenntarthatott. Különösen forgalmas utak mentén a falvakban és azok határában, és természetesen nemcsak bortermő településeken. A borkimérés a hajnali harangszókor kezdődött, és az esti harangszókor végződött. Ünnepnapokon a kocsmát nyitva tartani tilos volt. Az úrbérrendezés (1767) egységesen szabályozza a borkimérés jogát. Továbbra is a földesurakat illeti a jog, hogy birtokukon bort áruljanak. A jobbágyok, ahol a határban szőlőhegy van, Szent Mihály napjától (szept. 29. ) Szent György napjáig (ápr. 24. ) ahol nincs helyben szőlő, ott Szent Mihály napjától karácsonyig árulhatták a maguk borát. Tehát az urbárium szerint a parasztok fél éven át árusíthattak bort. 1 1 A Hunyady birtokhoz tartozó Bukógáton (Libickozma) és Varjaskéren csupán negyed évig. 1 A kétéves bort forgácskötegre erősített szalmazsuppal, az egyéves bort szalmazsuppal, az idei bort zöld gallyal kellett jelezni. Debrecenben — mint említettük már — 1556. évi városi nagytanács határozata értelmében a Somogyból hozott borok cégéréül gyalogfenyővel vegyes borostyánt kellett használni. 1 A kocsmaházak alapja általában téglából készült, a többi része téglából és vályogból vegyesen, de ismerünk más anyagból készült csárdákat is. Legtöbbjük 2—3 szobából, kéményes konyhából és kamrából állt. Mindegyikben bolthajtásos pince is volt, melynek nagysága 3,5 öl hosszú és 2,5 öl széles volt. (Vajaskér, Szárszó, Földvár, Kőröshegy. ) Marcaliban a Kanizsai és a Gombai út sarkán, akkor még faluszéli vendégfogadó már a 18. század elején megvolt. A kercselegi kocsmához, mely a Boronkai út mentén állt, az 1762-es és az 1771. évi leírás szerint kéményes konyha és pince is tartozott. Kisgombán 3—4 kocsma is működött abban a században, Nagygombán egy. Az 1767. évi úrbéri rendezés kimondja: Oly vendégfogadóban, melyben az utazók megszállhatnak, mindenféle ital árusítása az uraságot illeti." Marcaliban az 1771. évi leírás szerint sövényből készült, rozzant épület két szobával, leszakadófélben levő bolthajtásos, kőből épült konyhával, fából épült pincével, 1787-ben még megvolt. A 18. század végén új vendégfogadó épült. Négy padlózott szobából, kamrából, boltozott konyhából, kocsmahelyiségből, folyosóból állt. Utóbbiak téglával padozottak. Pincéje nyolc öl, téglából épült és boltozott. Az épületet cseréppel fedték be. Istállói téglából épültek, boltozottak, cserépfedelűek. Tizenhat ló, öt szarvasmarha fért el benne. 1793-ban megtoldották egy szobával, pincéjét tíz öl hosszúra bővítették, istállóiban már 20 ló fért el. A városi vendégfogadó mellett, „Öreg Gyótán" az uraság csárdája sövényfalakból épült és szalmafedeles volt. A csárda a gyótai erdőben, Bizén, erdős környezetben helyezkedett el. 1 ' A vendégfogadók különböztek a közönséges kocsmától. A szemesi vendégfogadó égetett téglából készült. Két szobából, (az egyik borozó), kéményes konyhából állt. Ablakai gáterosok. A borozó szoba alatt bolthajtásos pince volt. A két vendégszobát külön kis kéményes konyhából fűtötték. Árnyékszék is volt benne. A vendégistálló öt öl hosszú, a vendégfogadóé 2,5 öl. Mindkettő zsúppal fedve. Az udvar közepén kocsiszín láb fákra, hét öl hosszú, 3,5 öl széles. 1 5
