Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 21. (Kaposvár, 1990)

Borsa Iván: A megyei levéltárak és a megyék középkori oklevelei

és azonosítás esetén ajánlatos a másolatoknál a szokott helyekre rávezetni az eredeti darabnak DL-, illetve DF-számát. Ha az Országos Levéltár állományával történt egyeztetés azt mutatja, hogy sem a DL, sem a DF gyűjteményében nincs meg a szöveg, úgy ezt a körülményt is fel kell tüntetni az egyeztetés évszámának megadásával. Ezt követő feladat lesz, hogy a megyei levéltár középkori gyűjteményének új növedékét az Országos Levéltár biztonsági céllal mikrofilmre veszi, ahogy ez az ilyen gyűjteményekkel eddig is megtörtént, s azokról a darabokról, amelyek egyediek (eredetiek, eredetivel nem rendelkező átírások és másolatok), fényképnagyítást készít, s ezzel gyarapítja a Diplomatikai Fényképgyűjteményt. Feltehető a kérdés, hogy e munka elvégzése esetén befejezettnek tekinthető-e a megyei levéltár Mohács előtti gyűjteményének állománygyarapítása? Két szempontból nem. Egyrészt azért sem, mert bármikor előkerülhet bármelyik levéltárban (ahogy az Országos Levéltárban is) egy középkori szöveg másolata, újkori átirata, de még az eredetije is. Ez azonban csak passzívnak mondható állománygyarapítás, mert nem tervszerű munka eredménye. Másrészt megkockáztatom azt az elgondolást, hogy a megyei levéltár feladatának tekintse a megye területén levő gyűjteményének anyagában az egykori ügyintéző írásbeliség eredményeképpen keletkezett Mohács előtti szövegek feltárását, számbavételét, sőt annak fotómásolatával saját középkori állományának gyarapítását is. Elgondolásom szerint nincs arról szó, hogy a múltban sok energiát felemésztett áldatlan testvérháborút folytassuk arról, hogy egy-egy irat/oklevél/levél melyik gyűjteménybe kerüljön, hanem az ilyen jellegű rivalizálással szakítva tegyük lehetővé a másik gyűjteményt érdeklő/érintő darabok másolatában való hozzáférhetőségét, rábízva az érdeklődőre, hogy a társintézmény (pl. könyvtár, múzeum) állományában maga tárja-e fel e darabokat, vagy szerződést köt a társintézmény szakértő munkatársával, hogy ezt a feltárási munkát a levéltár részére elvégezze. Az elgondolás szerint a feltáró munka kiterjedne a megyében lévő valamennyi köz- és magángyiíjteményre, kivéve a szaklevéltárakat. (E kivételt az indokolja, hogy e faladatot a szaklevéltár esetében magának a szaklevéltárnak kellene elvégeznie, szükség esetén külső segítséget igénybe véve. ) A megyében lévő gyűjtemények — elsősorban könyvtárak és múzeumok kézirattári, s más gyűjteményeiből tehát — nyilvántartásba kellene venni az eredetiben, átírásban vagy másolatban (ideértve a fotómásolatokat is) fennmaradt, Mohács előtti okleveleket, iratokat, leveleket, összeírásokat stb. vagyis az ügyintéző írásbeliség által 1526. augusztus 29-ig létrehozott szövegeket tekintet nélkül arra, hogy azok a megye történetére vonatkoznak-e vagy sem. A tapasztalatok ugyanis azt mutatják, hogy a hagyományosan létrejött családi levéltárak éppenúgy tartalmazhatnak több megyére kiterjedő iratanyagot, mint a levéltári provenienciára való tekintet nélkül létrehozott különböző gynljteméiwek. Az ily módon feltárt Mohács előtti levéltári anyagról legcélszerűbb volna a helyi technikai lehetőségektől függően fotómásolatot készíteni két példányban. Ebből az egyik példányt a megyei levéltár akár saját Mohács előtti gyűjteményében, akár egy külön gyűjteményben helyezhetné el. A másik példányt az Országos Levéltárnak kellene megküldeni, ahol azokat a Diplomatika Levéltárnak Fényképgyűjtemény venné állományba, illetve a Diplomatikai Levéltár helyezné el a máimeglévő eredeti-átírás-másolat mellett.