Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 21. (Kaposvár, 1990)

Borsa Iván: A megyei levéltárak és a megyék középkori oklevelei

E feltárással a megyei levéltárak aktív állománygyarapító tevékenysége a Mohács előtti levéltári anyag tekintetében befejezettnek volna tekinthető. (Már szó volt ugyan a megyékben levő szaklevéltárak — elsősorban egyházi levéltárak — ilyen jellegű tevékenységéről, de ehelyütt meg kell említeni a budapesti könyvtárak és múzeumok által őrzött Mohács előtti levéltári anyag — főleg a nagy másolatgyűjtemények — ilyen jellegű feltárásának ügyét is. Ez azonban jelenleg csak külön központi szervezés keretében képzelhető el. ) A megye történetére vonalközé) középkori oklevelek feltárása és kiadása A megye történetére vonatkozó középkori levéltári anyag feltárásának és kiadásának ügye nem új keletű elgondolás. Példa erre Sopron és Zala megyék oklevéltárai, amelyek a századfordulón minden igényt kielégítettek és ma is nélkülözhetetlenek nemcsak a megye történetével foglalkozók, hanem a korszak minden kutatója számára.

3 A kötetek összeállítói tiszteletreméltó munkát végeztek az akkor hozzáférhető forrásanyagban a megyék történetére vonatkozó, érdemlegesnek tartott oklevelek összegyűjtése érdekében, s teljes szövegben megyénként 829, illetve 738 oklevelet tettek közzé. — Egyedi eset Házi Jenő Sopron városi oklevéltára. A mai Magyarországnak ez az egyetlen városi levéltára, amely olyan gazdag középkori anyaggal rendelkezik, hogy 13 kötetre rúg az akkor ismert okleveles anyag, ideértve leveleket, számadásokat, a gazdag levéltár sokrétű anyagát.' Kell néhány szót szólni a családi oklevéltárakról. A múlt század végén, e század első harmadában több főúri család ambicionálta, hogy a szűkebb vagy a tágabb család történetének bemutatására a középkori dokumentumokat nyomtatásban közzétegyék. Ezek a kiadványok egyaránt tartalmazták a családi levéltár (levéltárak) anyagát, s a család történetére vonatkozóan másutt található adatokat. Ki kell emelni közölük a Zichy család oklevéltárát, amely a család központi (várpalotai, majd zsélyi) levéltárának majdnem teljes anyagát közzétette, kiegészítve a család más levéltáraiban őrzött, a családra vonatkozó iratokkal. Ezzel a több ezer darabot tartalmazó zsélyi levéltár anyagának használatát jelentős módon megkönnyítette.'' A Károlyi, a Bánffy stb. családi oklevéltárak lényegében ugyanezeket a szempontokat tartották szem előtt, de lényegesen kisebb terjedelműek és különböző arányban jelentkeznek bennük a család törzslevéltárában, az egyes ágak levéltárában és idegen levéltárakban őrzött oklevelek.

6 Az előbbiekben ismertetett oklevéltárak közzététele az I. világháborút követően lényegében megszűnt. Ennek elsődleges okát az anyagi lehetőségek csökkenésében, továbbá abban kell látnunk, hogy a történeti ország teljes forrásanyagához szokott kutatók lényegesen kisebb területről gyűjthettek csak adataikat. Egy kivételről viszont szólnunk kell. Budapest székesfőváros régi kezdeményezése valósult meg, amikor 1936-ban Gárdonyi Albert akkori főlevéltáros közzétette Budapest történetének okleveles emlékei című oklevéltár 1. kötetét, amely az Árpád-kor végéig terjedően közölte az akkori Budapest területére vonatkozó okleveles adatokat. AII. kötet előkészítő munkálataiba a II. világháború közbeszólt, s az ehhez addig gyűjtött anyag jelentős részben elpusztult. A munkálatok az 1950-es években a Budapesti Történeti Múzeum szervezésében újrakezdődtek, éspedig az egész korszakra kiterjedő, központilag szervezett, számos külső munkatársat foglalkoztató adatgyűjtő akcióval. Az így összegyűjtött adatanyagra támaszkodva 1987-ben