Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 21. (Kaposvár, 1990)

Borsa Iván: A megyei levéltárak és a megyék középkori oklevelei

Meggyőződésem, hogy a megyei levéltárak többsége, de az Országos Levéltár is, növelhetné Mohács előtti gyűjteményének anyagát, ha tudatosan törekednék erre. A középkori gyűjtemények anyagának zöme vagy a fondképző által készített segédkönyvek alapján, vagy darabszintű rendezés során jutott a gyűjteménybe. E műveletek elsősorban az eredetiben lennmaradt darabok előkerülésének kedveztek, az újabb kori átírásban fennmaradt szövegek és újkori egyszerű másolatok gyakran „átcsúsztak" ezen a szűrőn. Pl. a Magyar Nemzeti Múzeum (1934-ig), majd mintájára több kisebb-nagyobb gyűjtemény iratait évrendezte oly módon, hogy a több átírást tartalmazó irat az utolsó átíró évéhez került. Az ily módon rendezett családi levéltárak vagy gyűjtemények mind gyanúsak atekintetben, hogy lappanghat bennük Mohács előtti oklevélszöveg. A Magyar Nemzeti Múzeum rendezési módszeréhez tartozott az iratmásolatok külön történő kezelése is. (A még fel nem dolgozott, középkori szövegeket tartalmazó iratmásolatai majdnem elérik az egy iratfolyómétert.) Ezeknek az újabb kori átírásoknak és másolatoknak tekintélyes része eredetiben is ránk maradt, ennek ellenére nem szabad lebecsülnünk forrásértéküket. Minthogy ezek az átírások és másolatok általában nem osztoztak az eredetiek sorsában, nemegyszer nagy segítséget jelentenek a másolás óta megrongálódott eredeti hiányzó részeinek kiegészítésében. Ha viszont az derül ki ezekről, hogy eredetijük nem ismert, úgy komolyan felértékelődnek, az eredeti helyébe léphetnek, természetesen megfelelő kritikai vizsgálat után. A Somogy Megyei Levéltár 1982-ben 99 oklevelet őrzött Mohács előtti gyűjteményében, s ezek összesen 168 szöveget tartottak fenn. A Levéltár az elmúlt években célul tűzte ki, hogy elsősorban családi levéltáraiban azok alaposabb átnézése/rendezése során kigyűjti a Mohács előtti szövegeket tartalmazó darabokat. E munka eredménye 4 eredeti, továbbá 37 újabb kori átírásban, másolatban vagy fordításban fennmaradt oklevél. (E feltárás eredményéről bővebb tájékoztatást kap az olvasó Tóth Péter közleménye révén e kötet lapjain.) Megyei levéltárainknak azt ajánljuk elsősorban, hogy ha ennek személyi feltételei adottak, gondoljanak ilyen jellegű, esetleg más munkával (pl. darabszintű rendezés) összekötött feladatra, hogy Mohács előtti gyűjteményüket saját állományukból gyarapítsák. Egy-egy fond átnézése/rendezése befejeztével a feltárt középkori szöveget tartalmazó darabokkal az alábbi módon ajánlatos eljárni. Eredetiben ránk maradt darabokat a törzskönyv soronkövetkező száma alatt állományba kell venni. Átírások és másolatok esetében először meg kell vizsgálni, hogy az átírt, illetve másolt szöveg nincs-e meg már véletlenül a levéltár Mohács előtti gyűjteményében. Ha eredetije megvan, úgy ajánlatos az átírást vagy/és másolatot az eredeti mellett, azzal egy borítékban elhelyezni. — Előfordulhat: egy szöveg két átírásban vag\' másolatban is előkerül. Szövegazonosság esetében ezek is egy borítékban helyezhetők el, de ha a két másolat két különböző fondból/állagból került elő, úgy mindkettő jelzete feltüntetendő a gyakorlatban alkalmazott helyeken (boríték, törzskönyv). Elsősorban kamarai vagy hiteleshelyi átírások esetében kívánatos az Országos Levéltárban annak ellenőrzése, hogy az átírt középkori szöveg eredetije nem ismert-e. Kamarai másolat esetében a Diplomatikai Levéltárban, hiteleshelyi átírások esetében a Diplomatikai Fényképgyűjteményben. Ha a másolt/átírt szöveg egykori őrzési helye itt nem ismert, úgy a másik gyűjteményben is ellenőrizni kell. Megtalálás