Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 21. (Kaposvár, 1990)

Géger László: Kísérletek a szövetkezetek megmentésére Somogyban 1953 második felében

és elvégzésére minden tsz-be kiküldött egy személyt, akiket ún. „kiküldötteknek" hívtak. 3 A kiküldötteket a mezőgazdasági osztály vezetője oktatta ki, osztotta be, és ő is vonta őket felelősségre. Természetesen az instruktort rendszer akkor lehetett a parasztokra befolyással, ha segítséget is tudtak nyújtani. Ezért a marcali járásban a kiküldötteket megbízták, hogy adjanak segítséget a tsz-eknek a behordási munkálatoknál. A tsz-ek megszilárdítására a járási pártbizottsággal közösen aktívákat küldött ki a járási tanács, akik 3 hétig kint voltak a falvakban. Feladatuk volt valamennyi felmerülő probléma megoldása is. ' Fontos állomása volt a tsz-ek egybentartására irányuk) kampánynak a megerősítő bizottságok felállítása. A bizottságok feladata volt többek között az állatállomány értékesítése, a tagok pénzosztalékának kifizetése, amely sok esetben a végső kötél volt a tsz-ek egybentartására. Az egybentartás hathatós eszköze azonban csak a konkrét gazdasági segítség lehetett. A terménybeadásban a tsz-ek 10 %-os kedvezményt kaptak, az elmaradás miatt kiszabott kártérítést elengedték, a hátralékokat átütemezték vagy törölték. A legnagyobb engedmény az új begyűjtési rendelet (1953. évi 26. tvr.) volt. A rendelet három évre előre megszabta a beszolgáltatási kötelezettséget. Ezzel biztonságot kívánt nyújtani a termelésben. A rendelet szerint csak a tényleges szántó és rét után kell megállapítani a beadást. A szőlő és a kert felszorzását, a legelő beszámítását megtiltották. A vetőmagszükséglet indokolt esetben megelőzte a beadási kötelezettséget. A termékek jelentős részét a termelők szabad piacon értékesíthették, ezáltal érdekeltté váltak a termelésben. A beszolgáltatandó mennyiség abszolút értékében is jelentősen csökkent. A hátralék beadását a rendelet átütemezte. A tsz-ek beadásának átütemezését a megyei tanács is engedélyezhette. A kormány szeptemberben 240 millió Ft hitel visszafizetését engedte el. A háztáji szarvasmarha állomány után megszüntette a tejbeadási kötelezettséget. Csökkentették a tojás- és baromfibeadás mértékét is. 1 A megyei tanács vb minden járásnak meghatározott kontingenst adott az egyes beadandó terményekből. Ezt a kontingenst a járási vb osztotta fel a járás tsz-ei között. A kedvezményt azok a tsz-ek kapták, amelyek a legjobban rá voltak szorulva a mérséklésre, illetve a beadási kötelezettségüknek nem tudtak eleget tenni. Amennyire támogatta a kormány a tsz-ben maradó parasztokat, annyira sújtotta a kilépőket. A kilépéssel járó hátrányok ecsetelése az agitátorok állandó fogása volt. A kilépő tagnak azt a 10%-ot is be kellett adnia, amit a bentmaradó tagnak nem kellett. A kilépés előtt be kellett fizetnie az összes adóhátralékot, amelyet belépéskor elengedtek neki. (l A kilépni akaró tagokat néhol megfenyegették, így tartották őket vissza. A nagyatádi járási vb utasította a községi tanácsokat, hogy a sertésbeadás „beütemezését" azon tsz-tagokra, akik a csoportból kiléptek, azonnal hajtsák végre. h Az egész megyében általános jelenség volt, hogy a kilépő tagok földjét visszatartották. Ennek megakadályozására mindenütt a járási tanács erélyes fellépésére volt szükség. A nagyatádi tanács például határozatban utasította a vb-t, hogy „a kilépő tagok elszámolását, a jogos panaszok és kérelmek elintézését — a törvényesség biztosításának szem előtt tartásával — biztosítsa". 9 Erre azonban csak 1954 januárjában került sor, amikor a kilépni szándékozók már végigmentek a tortúrán. Különös figyelmet érdemel ebből a szempontból a tabi járás, ahol a tsz-szervezések során a legtöbb törvénytelenséget követték el. Somogyacsán, Kötcsén, Bálványoson és Tabon a kilépett gazdák a kijelölt területeiket nem akarták elfogadni. A járási mezőgazdasági osztály azt javasolta a községi tanácsoknak, hogy