Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 21. (Kaposvár, 1990)
Bősze Sándor: Az egyesületi hálózat kialakulása a Dél-Dunántúlon a dualista kor kezdő éveiben (1867—1873)
AZ EGYESÜLETI HÁLÓZAT KIALAKULÁSA A DÉL-DUNÁNTÚLON A DUALISTA KOR KEZDŐ ÉVEIBEN (1867-1873) BŐSZE SÁNDOR A Nyugat-Európában a XVIII. század második felében kialakuló, s a XIX. század közepéig elterjedő, s egyben differenciálódó civil közösségek, klubok, szalonok, asztaltársaságok, olvasókörök, dalárdák stb. képviselte polgári eszmék a külországokat megjárt magyar utazók tapasztalatain keresztül kerültek hazai földre. A magyarországi egyletek számszerű szaporodását, lokális elterjedését a szabadságharc bukása megakasztotta. Mivel a Birodalom centralizációs törekvéseivel szembeni ellenállás egyik lehetséges módját az egyesületi tevékenység jelentette, a reformkori körök egy része a bukást átvészelve folytatta tevékenységét, bár az 1850., ill. az 1852. évi rendeletek szigorú korlátok közé igyekeztek ezek mozgásterét szorítani. Ilyen társaságok voltak pl. a kaszinók és az olvasókörök. 1 A megyék nagybirtokosai az 50-es esztendők második felétől kezdték újraéleszteni a vármegyei gazdasági egyleteket. A Februári Pátenst követően bontakozott ki a volt honvédek segélyezésére alakult honvédegyleti mozgalom. Eddig ismereteink szerint az országos folyamatoklioz hasonlóan alakult a dél-dunántúli egyesületek sorsa is. 2 Akiegyezést Baranyában 14, Somogyban 6, Tolnában 20, Zalában pedig 11 egyesület érte meg. Az általánosan elfogadott nézet szerint a kiegyezést követően ugrásszerűen megnőtt az egyesületek száma. E vélemény két forrásból táplálkozik. Az egyik — miután a fogalom pontos definícióját nem végezték el, amivel a korabeli jogszabályok is adósak maradtak — az egyesületek kategóriáját oly szélesen kezelték, hogy abba a hitelezést folytató szervezeteket, az ipartársulatokat, sőt sokszor még a részvénytársaságokat is belevették. 3 Ezenkívül létezik egy olyan — korábban magánt által is elfogadott — feltételezés, mely szerint az 1867-tel bekövetkező új, szabadabb légkörben az alkotmányosság visszaállításával, a polgári nyilvánosság kiteljesedésével, a politikai tevékenység megélénkülésével, a városiasodással stb. az egyesületek magától értetődő módon gyors szaporodásnak indultak. Mindez a megállapítás az. egész korszakra kivetítve természetesen megállja a helyét, de szükséges megnézni a folyamatot az egyes időmetszetekben is, mert a részek mást mutatnak. Munkánkban az. 1873-as évig vizsgáljuk az egyesületek — jobbára csak a statisztikailag meghatározható — állapotát. Ennek alapvetően technikai okai vannak: minthogy a kutatás jelenleg eddig az esztendőig tekintette át a források egy részét, s így még több fontos adat kerülhet elő e néhány évben keletkezett más dokumentumfajtákból, valamint — a korabeli ügyvitel miatt — a később létrejött iratokhoz is kerülhettek 1867-1873-ra vonatkozó adatok. Mindezeken túl egyesülettörténeti
