Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 21. (Kaposvár, 1990)

Tilkovszky Lóránt: Széchenyi István csokonyai uradalma

Vásárpénz, vám- és révjövedelem 419 Ft volt, — az uradalom összjövedelmének 0,6% -a. Az allodiális gazdálkodáshoz szükséges munkaerőt döntő mértékben a jobbágyok robotszolgáltatása biztosította: a táblázatos kimutatás szerint 18 569 marhás és 2718 gyalog-napszámot teljesítettek. Ezekhez járultak azok napszámai, akik az uraságtól cenzusban kapott földek, rétek fejében tartoztak munkával. Szükség esetén pénzes munkásokat is felfogadtak a betakarításhoz, csépléshez, a vármegyei bérszabás (limitatio) szerint. Voltak napszámosok, és akik egy hónapra szegődtek el („holnapszámosok"). A szomszédos horvát-szlavón határvidékről érkező mezőgazdasági munkavállalókat nevezték gránicoknak vagy kránicoknak; egyébként sokszor buger névvel illették a messze földről is munkalehetőséget kereső falusi szegényelemet (vö. „bugris paraszt"). A munkálatokat 3 ispán irányította és 13 hajdú felügyelte. A legfegyelmezettebb és leghatékonyabb munkavégző az uradalom 27 bérese volt és az állatgondozó urasági cselédek, akik szigorú adagolási, keverési előírás (cynosura) szerint takarmányoztak: 6 birkás, 3 gulyás és 2 göbölyös, 2 bivalyos, 1 csikós. Bikát Bácskából vett az uraság. Az állatok életkorát az éveknek megfelelő „harmadfű, negyedfű" féle megjelöléssel fejezték ki az összeírok. Az uradalomban volt egy szolgálatát lóháton teljesítő vadász („jáger"), 1 erdőpásztor, 1 lovászmester, 2 pajtabíró, 4 méhész. A porkoláb az uradalom csokonyai tömlöcének rabjait őrizte és gondozta. Csokonyán laktak az uradalom vezető tisztviselői, az uradalmi „tisztek": a tiszttartó, mint az apparátus első embere, azután a számadások vezetésével s a pénztár (cassa) kezelésével megbízott számtartó, a földesúri járandóságok behajtásával foglalkozó exactor, továbbá az uradalom ügyésze (fiscalis), a földmérő mérnök (ingénieur, „indzsellér"). Az uradalmi tisztek és egyéb alkalmazottak fizetése (pénzben és természetbeniekben), a béresek és cselédek járandósága (conventio) meghatározott terheket jelentett az uradalom költségvetésében. De az uradalom helységeiben működő papok és tanítók („mester") eltartásához is hozzá kellett járulnia az uraságnak. Ezek sokszor csak személyre (ad personam) szóló juttatások voltak, amelyekért minden évben újra „könyörögni" kellett. A papok és tanítók megélhetését másfelől a felnőtt hívektől illetve az iskolába járó gyerekek után fizetett pénzbeli járandóságok mellett munka- és természetbeni járandóságok, pl. sonka, disznóláb, nyári (canicularis) csirke, főzeléknek valók (coquia), továbbá az egyházi illetve kántori, harangozói teendőkért járó, az esperes (senior) által meghatározott ún. stóla-jövedelmek szolgálták; s mivel a falu jegyzője (nótárius) teendőit is ők végezték, ezért nekik külön fizetés is járt. Az uradalom korántsem minden helységében volt azonban templom, iskola. Azt a kevés gyermeket, akit szüleik hajlandók voltak iskolába járatni, elsősorban — olykor kizárólag — olvasásra oktatták; a versbe szedett ismereteket a tanulókkal könyv nélkül betanultatták. Az uradalom területén egyetlen orvos volt található: Darányban lakott a megye babócsai járásának (processus) orvosa (chyrurgus). . Az uradalom költségvetésének fontos bevételi tétele volt viszont az árendajövedelem, amely abból származott, hogy az uraság malmait, kocsmáit, csárdáit, vendégfogadóit, mészárszékét, boltját, hamuzsírfőzdéjét, téglaégetőjét részben helybeli, részben külső vállalkozók — köztük zsidók és rácok — bérelték. A malmokat a patakok illetve a Dráva vize hajtotta; általában gabonát őröltek, de némelyikük olajütésre, deszkametszésre is be volt rendezve. A téglaégető és a hamuzsírfőző bérlője mestert („majszter") alkalmazott, aki a munkát szegényiegé-