Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 21. (Kaposvár, 1990)
Tilkovszky Lóránt: Széchenyi István csokonyai uradalma
vagy „lapányos", vízállásos terület volt, illetve egy kis töredéke a helységekbeii papok, tanítók földjének-rétjének, községi temetőnek volt kihasítva. A csokonyai uradalom jobbágyságának birtokában 402 egész teleknek (sessio) megfelelő terület volt, 462 hold belső fundussal (intravillanum). Ezekhez tartozott a falu határában, mint extravillanum, 10 159 hold szántóföld, 3576 kasza rét. Ezen felül több helységben voltak külön („különös") községi szőlők (1122 hold), kenderföldek (269 hold ), legelők (69 hold), rétek (14 kasza). A kártételektől körülsáncolással és sövénnyel védett, szőlőhegyi rendszabással (articulus) csak részben rendelkező szőlőkben nemcsak szőlőt termeltek, hanem burgonyát, borsót, lencsét, a szőlők aljában („lábjában") rozsot, zabot, kukoricát is. A szőlőt általában nem karózták. Az uradalom helységeiben — Zákány kivételével — gyenge minőségű borok teremtek, amelyeket csak más vidékről hozott jobb borokkal keverve lehetett eladni. Az uraság belső telkei (fundusai) 163 holdat tettek ki, szántóföldjeiből 4722 hold volt allodium, 8042 holdat adott cenzusba; rétjeiből 2521 kasza tartozott allodiumaihoz, s 604 kasza rétet adott ki cenzusért. Az uraság privát erdeje 7491 holdat tett ki, míg a legeltetés (pascuum) szempontjából oly fontos közös erdők terjedelme 21 442 hold volt a csokonyai uradalomban. Az összeírok az uradalom minden helységében kötelességszerűen megjelölték az urasági birtok kiterjesztésének (extensio) és művelése jobbításának (melioratio) további kínálkozó lehetőségeit. Ezek újabb regulációk végrehajtása, a földek tagosítása s a legelők elkülönítése szükségességét vetették fel, a cenzusföldek és rétek bekebelezésével, a jobbágyság legeltetési lehetőségeinek korlátozásával az őket megillető mértékre (competentia). Bozótok irtása, tavak kiszárítása, rétek vízárasztásos öntözése szerepelt a tervekben. Támogatták a jobbágytelkeken található bozótok irtását is, és a mesgyék („megyék") felszámolásával nyerhető területek kérdését is felvetették. Az uradalom összesen 5401 lélekszámú helységeiben 777 (egész- vagy résztelkes) gazda, 122 házas- és 117 hazátlan zsellér családot számláltak. Helyenként voltak gazdátlan, puszta telkek is, amelyek „megszál látásáról" még gondoskodni kellett. Úrbéres szolgáltatásoktól szabad telek csak elvétve volt. Az uradalom évi 61 700 forint összjövedelméből 7381 forint (11,9%) volt urbariális eredetű: ez a telkes gazdáktól (colonus) fizetett 1 forintnyi — összesen 777 forint — gazdapénzből, továbbá a mindössze 14 forint borjúpénzből, és a természetben (in natura) fizetett, középáron számított kilencedgabona 5132 forintos összegéből tevődött össze, — a kilenceddel azonos mértékű egyházi tizedet is a földesúr hajtotta be, ugyancsak természetben, — valamint a földesúrnak szolgáltatott („administrált") adományok (dada): élelmiszerek (victualia) — 357 itce vaj, 714 kappan, ugyanannyi csirke, 4318 db tojás —, illetve 2143 font fonás, vagy az urbariális ölfavágás és hordás értékéből (esetenként pénzbeli megváltásából) adódott. Az összjövedelem 76,8%-át tevő — 47 398 forintnyi — nem úrbéli jövedelem 48,6%-a (23 029 Ft) gabonából, 38%-a (18 000 Ft) birkából, 13,4%-a (6336 Ft) cenzusba adott szőlők dézsma-bora eladásából, valamint az uraság által főzetett pálinkából, általa készíttetett ecetből származott, vegyes eladásból pedig 33 Ft. Az allodiális rétek hozadékát („szüleség") — 1377 szekér szénát, 463 szekér sarjút — az uradalom állatállománya — 9000 birka, 444 szarvasmarha, 52 igavonó ökör, 58 ló — a maga egészében elfogyasztotta (consummálta); eladásra nem került. Pénzjövedelem cenzusból 1079 Ft, halászatért, melyet szigonnyal („czigony") és varsaféle eszközzel („veter") folytattak, és vadászatért („lövőpénz") 102 Ft, „fűbér" a legeltetésért 382 Ft; árendákból 5560 Ft folyt be. Mindez az uradalom összjövedelmének 11,5 % -a.
