Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 21. (Kaposvár, 1990)
Tilkovszky Lóránt: Széchenyi István csokonyai uradalma
tisztán Széchényi-birtok volt ( purum), csak Gyékényes és Zákány volt vegyes tulajdonú (mixtum), minthogy- az előbbi egyharmadát, az utóbbinak pedig felét gróf Zichy Domokos birtokolta. Az összeírások az idegen tulajdonban lévő részre (ráta) természetesen nem terjedtek ki, rögzítették viszont mindazt, ami a helység, mint közösség életére jellemző: a lakosság lélekszáma, anyanyelve (magyar, horvát, német), vallása (katolikus, református, evangélikus), lelkésszel, tanítóval való ellátottsága, a lakosság kereseti lehetőségei, adófizető képesség szempontjából sem közömbös általános anyagi helyzete. Kedvező körülmény volt, hogy az uradalom helységeiben sehol sem tanyázott reguláris (rendes, „rendszerénti") katonaság; laktanyák („kvártélyház") nem voltak. A Széchenyi Istvánnak jutott uradalmak közül a csokonyai volt a legértékesebb: közel kétmillió ( 1 927 625) forintot ért. Soproni és zalai birtokai, elsősorban cenki uradalma intenzívebb fejlesztése érdekében azonban ezt a távolabb fekvő és nagy befektetéseket igénylő uradalmát 1833. december 8-án eladta: testvérei, Lajos és Pál osztoztak meg rajta, s kapcsolták somogyi birtokaikhoz. Addig is, míg a csokonyai uradalom Széchenyi István általi közel két évtizedes birtoklásának gazdálkodás-történetéhez összegyűjthetnénk a fellelhető adatokat, nem lesz érdektelen közzé tenni a szóban forgó birtokosztályi összeírás azon részét, amely a birtokába kerülést közvetlenül megelőző állapotot rögzíti, az egész összeírás számára egységesen megadott, jól átgondolt kérdőpontok megválaszolásával. Minden egyes helységnél előbb a jobbágyságra vonatkozó adatok felsorakoztatása történt, különös tekintettel a tőle származó úrbéres szolgáltatásokra és cenzus-jövedelmekre, ezt követte az uraság allodiális javainak és árenda-jövedelmeinek számbavétele. Az uradalom központját képező, és annak nevet adó Csokonya, valamint a szerződés szerint kezelt (contractualis) Barcs, e két mezőváros mellett 8 falu és 4 puszta, továbbá a Dráva-erdő alkotta az uradalmat, amelynek két helysége, Gyékényes és Zákány, az uradalom törzsterületétől meglehetősen távol, elkülönülten feküdt. A puszták és a Dráva-erdő az uraságé voltak, de a mezővárosok és falvak határának az úrbéres állományi: meghaladó része fölött is az uraság rendelkezett, változatos feltételek mellett adva lehetőséget a jobbágyságnak szántók és rétek bérlésére — ( jórészt irtásföldek és irtásrétek voltak ezek, melyeket az uraság a határ „rendbeszedése" (regulatio) címén visszaváltott, kifizetvén a befektetett munkáért bizonyos térítést, s csak egy kis hányadot méretvén hozzá belőlük a jobbágyok telki állományához, a többit cenzus lejében hagyta meg egyelőre használatukban) — és haszonvételek ( pl. a helység urasággal közös legelőjének használatán túlterjedő, az uraság privát birtokán engedélyezett legeltetési lehetőség) árendálására, az úrbéres szolgáltatásokon felüli pénz-, termény- és robotszolgáltatásért, amelyet többhelyütt, főleg a pusztákon létesített saját kezelésű majorsági (allodiális) gazdálkodásához használt fel elsősorban. A bérleti szerződések (contractus) pontosan meghatározták a feltételeket (conditio), s a lejárat idejét; a bérlet megújítása újabb kérelmezés (instancia) útján volt lehetséges, s teljesen a M(éltóságos ) Líraság tetszésétől függött. Az uradalomhoz tartozó helységekben más helységekből valóknak (extraneusok) nem voltak cenzusban bírt földjeik, rétjeik, szőlőik; legelőbérletre azonban szívesen látta az ilyeneket is az uraság. A csokonyai uradalom 65 492 holdjából 16007 hold (24,44%) volt a jobbágyság kezén mint úrbéres állomány, 47 339 hold (72,28%) volt az uraságé, — és további 2146 hold (3,28%), amely azonban túlnyomó többségében gazdaságilag teljesen haszonvehetetlen homokos
