Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 20. (Kaposvár, 1989)
Kiss Z. Géza: Egy kései unitárius per a Dráva völgyében
megye főadószedője is. 1778. márciusáig zavartalanul teljesítette lelkészi szolgálatait, de akkor Sághi Dániel főbíró a parókián, köznemes barátai jelenlétében közölte vele, hogy Somogy megye megtiltotta számára azok végzését. A négyoldalas levél hátralévő részében nyugodt szívvel kéri ügyének kivizsgálását, hogy utána visszakaphassa gyöngyösmelléki állását. A szolgálat az ő számára nem kenyérkereső foglalkozás volt, hanem szent hivatás, a lelkészi állással járó kenyérre a családnak volt elsősorban szüksége. Ezért szól a levélben kétszer is a feleségéről meg a gyermekeiről, az őket fenyegető éhségről és nyomorúságról, hiszen ha megfosztják munkájától, csak a mezei munka marad számára, de arra már öreg kora miatt erőtelen. 2h Somogy megye 1778. július 20-án tartott közgyűlésének anyaga lehetővé teszi számunkra, hogy kézbe vegyük ennek a rendkívüli levélnek a mellékleteit is, hiszen a helytartótanács kötelességszerűen érdeklődve az elbocsátás motívumai után. Járdánházi kérvényét, azokkal együtt — in originali — elküldte Somogyba. 29 A csatolt mellékletek között nagy- reménységet fűzött Járdánházi a helytartótanács 1774. május 14-én keltezett leveléhez, amelyben összefoglalja, hogy az uralkodónő a vádlott kegyelmi kérvényeit elfogadta, őt a büntetés alól való felodozásra méltónak találta, vele szemben különös kegyelmet és kíméletet 30 gyakorolt és teljesen szabadon bocsátotta azzal a feltétellel, hogy a tételesen felsorolt és a pécsi püspök által ellenőrzött nézeteit szakértő teológusokból, megyei emberekből és szűkebb egyházmegyéje által kiküldött lelkészekből álló bizottság előtt visszavonja. Itt fogalmazódik meg — nem minden alap nélkül — az is, hogy az illetékesek szorgalmasan és állandóan ellenőrizzék az eretneket és ha szükséges, időben értesítsék a helytartótanácsot. 31 (Ezt 1778. januárjáig a két megye vezetői nem tartották szükségesnek. ) A második számú melléklet, Dal los István egyházkerületi főjegyző, a dunamellléki püspök megbízásából 1777. január 15-én írt levele, amely a református egyház szempontjából tekintette át a tévedéseit megbánt Járdánházi ügyét. Ez a levél nyomatékosan hangsúlyozza, hogy volt felettesei méltónak tartják Járdánházit, hogy visszatérjen az egyház, kebelébe, hirdesse Isten igéjét és betölthessen minden lelkészi tisztet, Dallos István a levél végén ismételten kiemeli, hogy a püspök előtt kedves a megtérő bűnös, s ennek megfelelően kilátásba helyezi annak kártalanítását. 32 A harmadik melléklet a helytartótanács fentebb már idézett 1778. február l()-i Intimátuma, amely felhívja ugyan Somogy megye vezetőit Járdánházi fokozottabb megfigyelésére, de életútjának összefoglalásakor még mindig az esküjét megtartó lelkészt állítja élénkbe. 33 Megérdemli figyelmünket a negyedik melléklet is, amelyet Járdánházi kisnemesi hívei, Turi László, Deli József, Turi György'gyöngyösmelléki compossessorok 3 4 , valamint Gyöngyösmellék világi vezetői: Marton Márton bíró, Marton János és Borjus József esküdt irtak. A levél hitelességét nyomatékosítja az aláírók neve mellett található nemzetiségi, illetve községi pecsét. Ez az írás nemcsak azért érdemli meg figyelmünket, mert a gyülekezet ragaszkodását tanúsítja elmozdított lelkésze iránt, hanem azért is, mert magyar nyelven közli az alábbiakat: „Alább Írottak praesentibus áttestáljuk 3 ^, hogy Helységünkben már egy esztendőt Ministeriale Funktioban 36 eltöltött Járdánházi Sámuel, semminemű más tudományt a bevett Helvetica Confession kivül nem tanított, azokat is, amelyeket abjurait' 3 soha tanításiban, se máshol elő nem hozta. Mellyrül, is attuk ezen Testimoniális
