Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 20. (Kaposvár, 1989)
Kiss Z. Géza: Egy kései unitárius per a Dráva völgyében
levelünket, nevünk subscriptiojával és Petsétünkkel megerősítvén. Sig. Gyöngyösmellék,Die 31~ a Martius 1778." 38 Senkitől sem kényszerítve, az őszinte szakmai tisztelet hangján írják a levél ötödik mellékletét a szomszéd falvak lelkészei: Mikó Sámuel Zádorból, Baranyai István Pettendről és Bihari István Darányból. Az 1778.április 1-én keltezett és a községek pecsétjével (LS) is megerősített levél arról tanúskodik, hogy híres 39 szomszédjuk, a gyöngyösmelléki lelkész prédikációit mindenkor az isteni ige 40 szellemében tartotta s értesülésük szerinl a helvét hitvallástól semmi idegent nem vallott. 41 A nem könnyű ügyben a megye nyugtázta ugyan, hogy a helytartótanács részletes tájékoztatást 42 követel, de egyelőre csak annyit közöl, hogy Járdánházi ügyét vallási kérdésnek tekinti és udvariasan ígéri, hogy a legengedelmesebben eleget tesz a felszólításnak. 43 A megyei állásfoglalás gyakorlati következménye az lett, hogy a megyei bíróság nem folytatott az ügyben nyomozást, nem tartott tárgyalást, amelyen kihallgatták volna alaposabban Járdánházit, és ellenőrizhették volna az általa felsorakoztatott tanúk állításait, hanem aktáit megküldték a területileg illetékes Bajzáth József veszprémi katolikus püspöknek, hogy végezze el az ügy hit oldakáról történő megítélését. A püspök 1778. augusztus 5-én kelt válasza egyértelműen eretneknek nyilvánítja Járdánházit. Nem lesz talán felesleges, ha kissé részletesebben felidézzük a levél gondolatmenetét. A püspök kereken tíz évvel Járdánházi iratainak és könyveinek Harkányban történt megégetése és 4 évvel a királyi kegyelem és a harkányi oratóriumban lazajlott, két katolikus hittudós által ellenőrzött „retractatio" után is csak az eretnek stigmát látja a tudós pap homlokán. Nem kér újabb bizonyítékokat, mert elég neki, hogy ismeri azokat a tévtanokat, amelyeket Járdánházi harkányi lelkészsége alatt hívei között szétszórt és pontosan emlékezik még azokra a büntetésekre is, amelyeket a lelkész egy korábbi rendelkezés nyomán elszenvedett. Találkozott ugyan ő is canonica visitatioja idején Járdánházival, de nem tudja elképzelni, hogy az teljesen megszabadult volna téves nézeteitől, bár elismeri, hogy a gyöngyösmelléki lelkész ottjártakor megpróbált kedvére tenni. Felrémlik előtte egy pillanatra a falu vezetői, belsősomogyi lelkésztársai, sőt a dunamelléki református püspök által is vitathatatlan tekintélynek ismert tudós alakja, aki súlyos tévelygések által megbélyegezve és eretnekségei gyanúsítva jár hívei kötött, de minthogy- nem köti már lelkészi esküje, mint a „zsenge ifjúság" oktatója, még eredményesebben végezheti káros tevékenységét. A püspök elismeri, hogy Járdaházi tanait az emberek szívébe írta, de nyomatékosan hangsúlyozza, hogy ezeket a korábban már elítélt és visszavont tanokat csak úgy lehet azok lelkéből kivenni 44 és problémára egészséges megoldást találni, ha Járdánházit elmozdítják és helyére más gondolkodású embert állítanak. Ezzel a radikális megoldással lehet szerinte megszabadítani a népet az egészségtelen eszméktől. Megismételte végül, hogy Somogy megye ítéletét mindenben támogatja, és kitartóan támogatni is fogja. 4 "' A megye vezetői számára ezután szoros zsinórmértékül szolgál Bajzáth József püspök állásfoglalása. A holytartótanácsnak írt levelükben a dunamelléki püspök véleményére nem is reflektálnak, a református községi vezetők, és a nemesek nyilatkozatait pedig azon az alapon söprik el az útból, hogy gondolkodásmódjuk idegen. Ugyanakkor Járdánházi megítélésének fő motívumaként emelik ki a püspöknek azt a véleményét, hogy 7 egy eretnek, bárhogy mutatja is, nem tud
