Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 20. (Kaposvár, 1989)
Kiss Z. Géza: Egy kései unitárius per a Dráva völgyében
Járdánházi Sámuel ügyével. A vonatkozó jegyzőkönyvben 23 a 22. pont alatt Baranya vármegyétől származó rövid információt találunk, amely szerint Járdánházi ismét összeállította és pontokba szedte volna a Szentháromsággal kapcsolatos téves tanait, amelyeket korábban eskü alatt megtagadott. Érdemes kissé közelebbről is megnézni Baranya vármegye átiratát. A bevezető sorok mindjárt felizzítják a Járdánházi homlokára ütött eretnek-bélyeget, amikor kiemelik, hogy Baranyában volt lelkész és a Szentháromság körüli különböző tévelygései miatt a megye börtönébe vettetett, s miután tévelygéseit nyilvánosan visszavonta, börtönéből elbocsáttatott és azért, hogy tevékenységét jobban lehessen ellenőrizni, arra utasíttatott, hogy hordja el magát Harkányból és olyan helyre költözzék, ahol vagy katolikus pap, vagy hivatalos tanácsbéli ember, vagy protestáns lelkész állomásozik rendszeresen. Ezért kapta a parancsot, hogy az ismert járási székhelyen, Gyöngyösmelléken űzzön lelkészi szolgálatot. Baranya vezetői jó szomszéd módjára (vicinaliter) figyelmeztették somogyi barátaikat, hogy haladék nélkül szervezzék meg Járdánházi rendszeres figyelését, mert az visszacsúszva eretnekségébe, híveit megzavarhatja. Nem ártatlanabb ennél a levélhez csatolt melléklet sem, mert ebben arról van szó, hogy a pécsi püspök leereszkedvén a megbüntetett és börtönéből kiszabadult eretnekhez, azt tapasztalhatta, hogy Járdánházi nem minden ötlet nélkül visszatérve előbbeni tévelygéseihez, megtöltötte azokkal híveit. 24 A befogadó Somogy éberségének felkeltését célozza a helytartótanács 1778. február 10-én kelt tudósítása is, amely míves fogalmazásban idézi fel az eretnek nézeteit megtagadó, néhai harkányi lelkész tragédiáját, s mintegy tovább hinti a bizalmatlanság gonosz magját. A levél fő mondanivalója ugyanis annak rögzítése, hogy Somogy megye tegye meg a szükséges intézkedéseket Járdánházi tetteinek ellenőrzésére és rendszeresen informálja azokról a helytartótanácsot. 2 "' Ilyen előzmények után született meg a közgyűlés azon határozata, hogy Sághi Dániel főszolgabíró utasítsa Járdánházit, hagyjon fel teljesen lelkészi tevékenységével még akkor is, ha Gyöngyösmelléken az ellenőrzésnek minden kelléke adva van. 26 A megye vezetői a tavasz folyamán azon gondolkodtak, hogyan szabadulhatnának meg legsimábban a veszedelmes eretnektől. 1778. június 22-én azután azzal a javaslattal állt elő a közgyűlésen Sághi Dániel, hogy Járdánházi önként mondjon le lelkészi tisztéről s csak a rektorságot tartsa meg a következő püspöki látogatásig. Ezt a javaslatot konkretizálták volna az önkéntes lemondás előre elkészített szövegével. 27 Az egyetlen Istent tisztelő és az embereket végtelenül szerető lelkész eddig csak lelkiismeretére hallgatva tartotta harkáriyiesküjét s tudomásul sem vette, hogy árgus szemek figyelik szavait, tetteit s,igyekeznek kifürkészni legtitkosabb gondolatait is. Most a kellemetlenségektőhteabadulni kívánó, de felelősséget vállalni nem akaró helyi erőkkel szemben újra a királyi hatalomhoz fordul, mint annak idején, 1774-ben. Kitűnően fogalmazott' levele a nem e világra született tudósok naivságának bizonyítéka. A levél bevezetőjében \Hsszautal az 1774-es eseményekre, amelyek során az uralkodói kegyelem feltételeként antitrinitárius nézeteit eskü alatt visszavonta s magát előbb csak a kiküldött bizottság, később az egyházmegyei gyűlés előtt is elkötelezte az orthodox nézetek követésére. Tanai visszavonása után pedig befogadták az eklézsia kebelébe, engedélyezték számára az igehirdetést és a többi lelkészi szolgálatot. Ezután került Gyöngyösmellékre lelkésznek, ahol a református hívek között köznemesek is éltek, s ott lakott Sághi Dániel főszolgabíró, meg Somogy
