Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 20. (Kaposvár, 1989)
Kiss Z. Géza: Egy kései unitárius per a Dráva völgyében
1576-ban történt elfogadása óta mindig keményen kitartottak kálvinista egyházuk mellett, de ragaszkodásuk sohasem volt töretlenebb, mint a Carolina Resolutio (1731 ) és a Türelmi Rendelet (1781) között eltelt fél évszázadban, amely Járdánházi szellemi fejlődésének, emberi tragédiájának egyaránt tanuja volt. Nem könnyű feltárni azokat a motívumokat, amelyek a tehetséges református prédikátort a jól szervezett Felső-Baranyában az antitrinitarizmus útjára indították. A szakirodalomból nyert információk arra figyelmeztetnek, hogy Járdánházit erősen érdekelte gyülekezete múltja. Az 1765—1766. évi baranyai népmozgalmak lelkes kutatója, Kecskeméthy Zoltán úgy beszél Járdánháziról, mint több nyelven beszélő, világi és egyházi tudományiban egyaránt jártas lelkészről, aki kitűnő tollal rajzolta meg, élő emlékanyag alapján Harkány 1683—1711 között zajló történetét. 2 A törökellenes felszabadító harcok szenvedései és a nyomukban járt kegyetlen vallási elnyomás tényei között minden bizonnyal ott voltak, s a 18. század vallási harcai közepette alaposan felértékelődhettek Baranya unitárius hagyományai. E hagyományokat nem összegezték a táj kálvinista írástudói, így a történeti háttér megvilágítása érdekében néhány később feltárt tudományos adatot közlünk a baranyai unitarizmus múltjából. Először a táj múltját legjobban ismerő Josephus Koller pécsi kanonok segítségével mutatjuk meg István pécsi püspök XIII. Gergelyhez írott levelét, amely panaszos hangon szól az Erdélyben keletkezett Szentháromság-tagadó szektáról, valamint arról, hogy a török uralom alatt a hűtlen (infidelis) arianusoktól sok méltatlanságot és üldöztetést kell elszenvedni. 3 A század közepétől már az unitárius-kálvinista ellentétektől hangos a Délkelet-Dunántúl. Az 1570-es évek elején Laskó, Kozár, Tolna lesz szenvedélyes viták színhelye, majd a Harkányhoz közel fekvő Nagyharsányban robban ki országos felzúdulást kiváltó vita. Itt a reformátusok a maguk választotta bíróság előtt vitatkoztak ellenfeleikkel és azok vezetőjét Alvinczi György unitárius lelkészt felakaszttatták. A budai pasa felelősségre vonta a török résztvevőket, a pécsi unitáriusok pedig kiszabadíttatták a még börtönben sínylődőket. A század utolsó nagy vitája az 1588. augusztus 23—30 között Pécsett folyt az unitárius vezető lelkész, Válaszuti György és tudós ellenfele, Skaricza Máté ráckevei református lelkész között. E vita azonban már a keresztény felekezetek közötti békés megegyezés szellemében fogant és ránkmaradt magyar nyelvű anyaga a legnemesebb humanista és protestáns hagyományokat idézi. A közleményt felkavaró viták emlékénél is fontosabb azonban, hogy a pécsi provizorátus 1695—1696. évi összeírásában még 20 unitárius, 5 lutheránus és 2 református falu neve után rögzítették Radonay Mátyás pécsi püspök erőszakos katolizálásának emlékét. 5 Domsics Mátyás kanonok még az 1729-i egyházlátogatás idején is szükségesnek látta, hogy utaljon egy-egy templom unitárius eredetére. A pécsi provizorátus összeírásában is szereplő Sumonynál azt írja, hogy templomát régen (olim) építette egy ariánus gyülekezet fából és sárból, azután 1641-ben kibővítették, majd 1679-ben renoválták. Ebben az összeírásban találjuk az utolsó helyen Arjános helységet, amely a hagyomány szerint a baranyai ariánusok emlékét őrzi." Domsics Mátyás ugyanitt egy 1617-ben épült ariánus oratóriumot említ, amely (az akkori) falun kivül állt, de azt állítja, hogy a faluban lévő párját is ariánusok építették fából-sárból 1638-ban, s a templommal egyidőben készítették durva ácsmunkával a szószéket is.
