Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 20. (Kaposvár, 1989)
Kanyar József: A népiskola szerepe és jelentősége a dunántúli régió műveltségi szintjének alakulásában (1770—1868)
De sok tartománnyal volt egyenlő Dunántúl aránya (Tirol, Salzburg), néhányat már messze megelőzően is (Karinthia, Kraina, Galícia, Bukovina, Dalmácia). A táblázatok rangsor (R) mutatószámai az iskoláztatás minőségi-tartalmi jegyeire is utalóan - összefüggésekről is bizonyságot téve - hangsúlyozottan húzták alá a dunántúli régió két alrégiójára már korábban is tett megállapításainkat. A dunántúli „kultúrlejtőt" bizonyító megállapításokat a megyék rangsorát illetően - még a népiskolai törvény utáni évtizedekből is - igazolják Kelemen Elemér négy-, illetve hattényezős, finomított adatsorai is. Az 1869-es négytényezős összesítések alapján a dunántúli megyék második kategóriájába Tolna (23), a harmadikba Baranya (31) és Somogy (32), míg a negyedikbe Zala megye (43) tartozott. E vizsgálódásnál 1869-ben Baranya (31) és Somogy (32) még fej-fej melett haladtak, és a régióból Zala megye volt az utolsó (43). Az 1900-as - még finomabb, hattényezős - összesítés alapján ugyancsak Tolna megye felzárkózása (31) volt megállapítható és Zala (47), Baranya (52) és Somogy (58) elé kerülése, valamint Somogy vitathatatlanul legutolsó helyezése. 4 Hazánk polgári kori népoktatásának megszervezése csak a kiegyezés után került napirendre történeti fejlődésünk sajátosságaink eredményeként, amelyhez az előtte levő évszázad a felvilágosult abszolutizmuson, a reformkoron és a neoabszolutizmuson át - teremtette meg az előfeltételeket. Az 1770-1868-ig tartó népiskolázási fejlődés ívében az első Ratio előtti és a két Ratio közötti periódusok tanulságai, mint láttuk, az alábbiak voltak: A két alperiódusra bontható neoabszolutizmusnak ismét két korszaka volt: 1. a tanügyi és a közigazgatási intézkedések együttes hatásának és következményének az időszaka és 2. az átmeneti visszaesés utáni ismételt fellendülés időszaka. A neoabszolutizmusnak az összbirodalmi érdekeknek alárendelt iskolapolitikája egyszerre szolgált klerikális és dinasztikus érdekeket. Az állam főfelügyeleti jogát hangsúlyozva e korszakban 1. a községek iskolaépítési felelőssége, 2. a 12 éves tankötelezettség, 3. az anyanyelvi oktatás, 4. az ingyenes oktatás, 5. a gyakorlati célokat szolgáló ismétlő iskolák, 6. a fa- és gyümölcsfaiskolák felállításával értei el eredményeit, mindennek az alapját azonban a II. Ratio utáni reformkorban elért eredmények képezték. Az 1839-es 50%-os Somogy megyei iskolába járási arány nélkül elképzelhetetlen lett volna a neoabszolutizmus feltűnően magas iskolába járási mutatója nemcsak Somogyban, de az egész régióban is. De javultak az oktatás személyi és tárgyi feltételei is, tágasabbak lettek az iskolák, több tanteremmel épültek s bennök több s képzettebb nevelő dolgozott, noha az iskolahálózat fejlődése még így sem tudta követni a népoktatás tartalmi-tantervi fejlődését, amelyet eleve korlátok közé szorított az egytanítós, felekezeti népiskolák struktúrája. Ezek a méretek még a kapitalizmuskori első évtizedekben sem változtak lényegesen. Amikor a Dunamelléki Ref. Egyházkerület 1880-ban kiadta a népiskolai tantermek nagyságát meghatározó paraméreteket, akkor még egy-egy tanulóra 0,80-1,20 nr alapterületet írt elő, valamint 80 tanulóra egy 64-96 nr területű 4 m magas tantermet, amelynek a falain - a tanulók balkeze felől - nagy és széles ablakokat kellett elhelyezni. A népiskolai épülettervek egyébként előírtak a padok előtt egy 2 méter szélességű katedrát, az iskolai felszereltségről gondoskodó egyháztanácsoknak pedig iskolakert és testgyakorló tér létesítését, padok, fogasok, tanítói asztal, szék, szekrény, valamint a szemléltető képek (táblák, számológép, térképek, földgömb, természetrajzi és fizikai gyűjtemények, népiskolai könyvtár és iskolai tankönyvek) (a szegényeknek ingyen) beszerzését.
