Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 20. (Kaposvár, 1989)

Géger László: Tanácsok és termelőszövetkezetek Somogyban (1950. június—1953. június)

lanság, hanem hogy a tagosító bizottság tartja-e az ütemtervet. Sőt, sajnálta, hogy áll a munka, mert nincs csereingatlan.

133 Gyakori volt, hogy a parasztok nem fogadták el a felajánlott csereingatlant, ilyenkor mindent elkövettek az ellenállók megtörésére. Néhány idézet nagyon tömören beszámol erről: ,.8 tszcs tagosítása megtörtént, a parasztok egy-két kivételtől eltekintve elfogadták a csereingatlant. Balatonendréden egy paraszt nem fogadta el, de a tagosító bizottság és a tszcs tagjai kellő felvilágosító munkával elérték, bogyó' is belenyugodott sorsába. „Pusztaszemesen a gazdák zúgolódnak, hogy az újonnan telepített szőlőjüket eltagosították, Balatonszemesen pedig azért zúgolódnak, mert nem a tszcs szemszögéből nézték a tagosítást. Nem az a fontos, hogv a tsz a tagosítás kapcsain a legjobb földeket kapja, de nem szabad a legrosszabbat sem adni, "

135 1951 őszén igen élesen vetődik fel a tanácsoknál a tömegekkel való kapcsolattartcis kérdése. Problémát jelentett, hogy a tanácstagok egy része nem járt el ülésre, más része eljárt ugyan, de ott a jogait (hozzászólás, indítványozás, stb.) nem gyakorolta. A tagság nagy része nem tartja a kapcsolatot a választókkal. Emiatt nagyon élő kérdés az állandó bizottsáigok megszervezése. Sajnos, a meglévő állandó bizottságok nem álltak feladatuk magaslatán, emiatt nem tudtak érdemben az osztály munkájába beleszólni. 1951. május 18-án a siófoki mezőgazdasági állandó bizottság még csak másodszor ült össze, de ekkor sem jöttek el valamennyien a tagok. „Nincs érdemi munka, a községi tanácsok állandó bizottságai sem jobbak." Emiatt az elnökség tagjai havonta kötelesek voltak részt venni egy-egy ülésen.

130 Az állandó bizottságok megalakítására elég későn került sor, miután a tanácsapparátus belügyminiszteri rendelkezésre várt, és a vonatkozó rendelet csak 1950. decemberében jelent meg. A tagokat mindenütt a tanács tagjai közül választották, sajnos ennél több nem állapítható meg róluk. A mezőgazdasági állandó bizottság minden járásban hét tagú, az egyik legnagyobb számú állandó bizottság. Elvben a vb az állandó bizottság meghallgatása nélkül a mezőgazdaság tárgykörében semmilyen határozatot nem hozhatott. Tehát egy jól működő állandó bizottság nagybefolyással bírhatott volna mezőgazdasági ügyekben, ilyen azonban nem létezett. Ma már egyértelmű, hogy a vb korlátlan működését csak a helyesen működő tanácsok, vagy- jól működő állandó bizottságok ellensúlyozhatták volna, amelyek ellenőrzésük alá vonhatták volna a végrehajtó bizottság munkáját. Ez a de facto törvénytelen állapot azt a tudatot erősítette meg az apparátusban, hogy a jogszabályokban lefektetett elvek, a törvényesség tiszteletben tartása nem is annyira fontos. • • • Összegezve az elmondottakat: úgy vélem, szembetűnő, mégis fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy a források számbavétele után pozitívabb a tanácsok tsz-szervezési munkájáról alkotott kép, mint amely a köztudatban általában él. Bár a jegyzőkönyvek tanúsága szerint a mezőgazdasági osztály és a végrehajtó bizottságok a szervezés legvégső határáig elmentek, végül is legtöbbször törvényes alapokon álltak. A tanács maradt az agitáció, a propaganda eszközei mellett, és nincs nyoma annak, hogy ezt túl is lépték volna. Az MDP megítélésénél már alapvetően más véleményen kell állnunk. A jelek szerint pedig mindig el lehetett választani, hogy az akció a tanácstól, vagy a párttól indult ki. Az. is igaz, hogy a gazdaságon kívüli kényszernek számtalan formája van, nemcsak az. aljas verés. De arra már nincsenek